Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 2. A Tisza vízgyűjtő területe
sului), Gutin — M. Gutíiului, és Lápos — M. Tiblesului), végül a Kelemen- (M. Cálimani) és a Görgényi havasokban (M. Gurghiului). Vízzáró kristályos és metamorf kőzetek uralkodnak az Erdélyi-medencét (Bazinul Transilvaniei) É és Ny felől övező hegységekben; Ilosvai-hegység (Culmea Brezii), Bükk hegység (M. Fágetului), Meszes (M.Mezesului), Réz- -hegység (M. Plopisului), Béli-hegység (M. Codrului), Bihar hegység (M. Bihorului), Gyalui-havasok (M. Giláului), Hegyes és Sólymos (M. Zarandului), Erdélyi Érchegység (M. Metaliferi) és Ruszka-havas (M. Poiana Ruscái). Vízzáró végül az Erdélyi-medence agyagja, a Szamos- és Maros-völgy üledékei, valamint a Nagy Alföld felszínének legnagyobb része. Féligáteresztő a Cserhát és a Bükk tufája, a Kárpátok palás, már- gás rétegekkel átszőtt homokköve, és ilyenek az azt szegélyező vulkáni tufák, nemkülönben a Szamos vízgyőjtőjének és a Maros völgyének stb. homokoskavics üledékei. Vizet áteresztő nagy területeket találunk a Duna—Tisza közi és a nyírségi homokháton, a Bükkben, a Gömör—Tornai-karszton (Aggtelek), a Szlovák-Érchegység karbonátos kőzeteiben. Nagyobb foltokban fordul elő karsztosodott mészkő a Gyergyói-havasokban (M. Giurgeului), továbbá a Sebes-Körös és a Fekete-Körös vízgyűjtőjében (Király-erdő — M. Pádurea Craiului; Bihar hegység, Béli-hegység). A fentiek alapján megállapítható, hogy a Felső-Tisza, a Szamos és a Bodrog vízgyűjtőjében uralkodó féligáteresztő kőzetek mérséklik az árvizek hevességét és némi tartalékot tárolnak az őszi időkre. A Körösök vízjárását nagy vízzáró felületek teszik szeszélyessé. A Maros vízgyűjtőjének felszíne is nagyobb részben vízzáró, de a magasabb fekvésű féligáteresztő felületek ellensúlyozzák ennek kedvezőtlen hatását. Vízzáró felszín teszi súlyossá a belvízképződés szempontjából az Alföld helyzetét. 2.3. A növénytakaró A növénytakaró a csapadékvizek lefolyásának szabályozásával, ill. a talaj védelmével fontos szerepet tölt be a vízgazdálkodásban. A növényzet, különösen heves záporok idején, jelentékeny mértékben mérsékli a lefolyást. Az esővíz számottevő része fennakad a növények levélfelületén (intercepció), onnan közvetlenül elpárolog és így nem vesz részt az árhullámok kialakításában. A sűrű gyep és az erdőalom is kiegyenlítőén hat a lefolyásra, mert sok vizet tartanak vissza, amely azután az időben erősen elhúzódva szabadul fel. A leírt hatás mégsem egyértelmű. Tartós, csendes esőzéseknél a növényzet felszínének benedvesedése után a további csapadék már teljes egészében lefolyik, sőt a páratelt környezetben a párolgás is erősen lecsökken: a lefolyás alakulását a növénytakaró már nem befolyásolja. Fontos szerepet tölt be a növénytakaró a talaj védelmével, és ezen keresztül a vízfolyások hordalékszállításának csökkentésében is. A növények felfogják az esőcseppek ütését, amelyek ennek következtében kevésbé rombolják a talajt. Növeli a növényzet a felület érdességét is: ezáltal fékezi a szél és a felszínen lefolyó víz munkáját, akadályozza a talaj elsodrását. A kultúmövényzet lefolyást szabályozó és talajt védő hatása a talajművelés módja és a növényzet fejlődési foka szerint változik. Vízgazdálkodási 52
