Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 2. A Tisza vízgyűjtő területe
sen szétterült hordalékkúpjukon gyakran változtatták pályájukat. Az Alföld laposait át- meg átszövik az egykori medrek, amelyek ma a belvízlevezető hálózat részeként működnek. A vízgyűjtő legmagasabb csúcsa, a 2509 m magas Peleaga sem éri el a tartós hó határát, ezért a Tiszát nyári időben nem táplálja gleccservíz. Sőt, a domborzat alakulásából következik, hogy a gleccserek kiterjedése a jégkorszakok idején sem lehetett jelentékeny. így azután nem maradtak hátra a vízgyűjtőben nagyobb kiterjedésű morénatavak sem, amelyek számottevő tartalékot képviselnének a kisvizek idejére. Végül feltűnő vonása a tiszai vízgyűjtőnek nyitottsága Ny és DNy felé. A Duna—Tisza közi és a bácskai-bánáti vízválasztó alacsony voltának időjárási és vízjárási jelentőségét a későbbiekben fogjuk látni. Ebből a szempontból erősen érezteti hatását a Magas- és Alacsony-Tátra árnyékoló hatása ENy-on, és az Erdélyi-medence teljes zártsága. Délről a Kárpátok (Carpatii Meridi- onali) alkotnak meredek falat, nyugat felől a Bihar és a Réz-hegység, valamint az Erdélyi-érchegység és a Ruszka-havas áll őrt. (Éghajlati szempontból nem számít sem az Olt és a Zsil (Jiul) áttörése, sem a Szamos és a Maros kapuja). Ha figyelembe vesszük, hogy a tiszai vízválasztó — legalábbis ÉNy-tól DK-ig, majd délen — zömmel 1000 — 2000 m magasan jár (e részeken a legalacsonyabb pont, a Duklai-hágó is 502 m), sőt maximumként eléri a 2509 m-t, és ugyanakkor a vízrendszer főbefogadójában a kisvízszín csaknem 700 km hosszon 100 m alatt marad, valóban joggal hasonlíthatjuk a Tisza völgyét teknöhóz. A 2.10. ábra szemléletesen igyekszik ezt az olvasó elé tárni. A környező hegyekből lezúduló és a síkságon megrekedő csapadékvizek rendkívül súlyossá teszik az Alföld helyzetét: magas és hosszan tartó árvizeket és nagy kiterjedésű belvízi elöntéseket eredményeznek. A meredek lejtőkről elmosott durvább anyagok természetesen lerakodnak a síkság peremén, de a finomabb szemeket lebegtetve továbbítja a Tisza, amelv vizének gazdag iszaptartalma miatt joggal viseli a ,,szőke” jelzőt. 2.2. Földtani viszonyok Amíg a geológus koruk, eredetük és ásványi összetételük szerint tesz különbséget a kőzetek között, vízgazdálkodási szempontból elsősorban a csapadékvizek összegyülekezését és a lefolyást befolyásoló áteresztőképességük, továbbá a mederalakulást és hordalékképződést érintő mállékonyságuk az érdeklődés tárgya. A felszín áteresztőképessége lényegesen befolyásolja a vizek összegyülekezését és lefolyását. A vízzáró felszín hevesebbé teszi, a vizet áteresztő mérsékli a lefolyást. A lefolyás táplálása szempontjából a felszínhez közeli kőzetek víztartó és vízvezető képességének van jelentősége. A tiszai vízgyűjtő felépítésében uralkodó kőzetek kisebb részben magmás eredetűek, nagyobb részben üledékesek. A magmás és a metamorf kőzetek többnyire vízzáróak, azonban felszínük mállott övezetében, és főleg töredezett szerkezeti sávjaikban vezetnek vizet, gyakran jelentékeny mennyiséget, amit a bányászat tapasztalatai igazolnak. A vulkáni tufák, amennyiben nem mállottak, féligáteresztők. 50
