Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
III. rész. A szocializmus kora - 20. A szocialista vízgazdálkodás eredményei és célkitűzései a mezőgazdaságban
20.1. kép. A hódmezővásárhelyi (lúdvári) szivattyútelep. 2x2 m3/s teljesítményével 1947 óta szolgálja mind az öntözést, mind a belvízlevezetést. (Magyar Foto, Zacsek Gyula ) A rizskonjnnktúra folytán már az 1947. augusztus 1-ével életbe lépett első hároméves terv kezdetén csaknem elérték a háború előtti szintet. A Tisza-völgy magyarországi részén 1094 gazdaságban összesen 8762 ha- on folyt az öntözés [2]. Még az 1946. évi jugoszláv statisztikát is figyelembe véve, amely 1094 ha öntözést mutat ki [3], bizonyos, hogy ebben az időben a Tisza-völgy egészében 10 000 ha-t alig meghaladó területet öntöztek. Ez a 17.3 fejezetben 1934-re kimutatott 3000—3200 ha-nak több mint háromszorosa. Az Öntözésügyi Hivatal hároméves tervében a hódmezővásárhelyi rendszer kiépítésén kívül a hortobágyi puszta öntözésének megoldása szerepelt a Tisza- keszinél építendő, 5 m3/s teljesítőképességű kettős működésű szivattyúteleppel, továbbá a Szentes melletti Kurca-éri rendszer első fokozatának megvalósítása, a Hármas-Körösből két 600 1/s teljesítőképességű hordozható szivattyúval kiemelt vízzel [1]. Az Öntözésügyi Hivatal mellett a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya, ill. a kultúrmérnöki hivatalok végeztek jelentékeny munkát. A hároméves terv folyamán több mint megkétszereződött az öntözött terület: 1949-ben jócskán meghaladta a 20 000 hektárt. Ennek 70%-át a rizs foglalta el. Az állatállomány növelése szempontjából rendkívül fontos legelő- és rétöntözés csupán 10%-kal volt képviselve. A rohamos fejlődésben nagy része volt a növekvő számban beállított hordozható szivattyúknak, és különösen az úszóműves szivattyútelepeknek, amelyek alkalmazkodnak alföldi folyóink tág határok között változó vízállásához, és amellett tetszés szerinti helyen tették lehetővé a vízkivételt. Az első, MÁVAG—Gorup rendszerű, úszó szivattyútelepeket 1948-ban Tiszabőn és 1949-ben a milléri és a kiskörei öntözőrendszerben állították üzembe (20.2. kép) ([4], 73. o.). Elősegítette a fejlődést az is, hogy 1948-ban a vízügyek irányítása — bár átmenetileg — egy kézbe, az Országos Vízgazdálkodási Hivatal kezébe került ([5], 431. o.). Az öntözött terület kiterjedésének túlfeszített növelése hamarosan visszaütött. A rizs monokultúrában való termelése kimerítette a föld termőerejét, annál 456
