Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
III. rész. A szocializmus kora - 20. A szocialista vízgazdálkodás eredményei és célkitűzései a mezőgazdaságban
20. A SZOCIALISTA VÍZGAZDÁLKODÁS EREDMÉNYEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI A MEZŐGAZDASÁGBAN A tiszai vízgyűjtő terület vízkészletének messze az első helyen álló fogyasztója a mezőgazdaság. Megokolt tehát, hogy a szocialista vízgazdálkodás eredményeinek és célkitűzéseinek bemutatását a mezőgazdaságon kezdjük. Ebben a keretben sorra vesszük az öntözés, a haltenyésztés, a vízrendezés és az erózió elleni küzdelem terén elért és várható eredményeket. 20.1. Az öntözés a tervgazdálkodásban A természeti adottságok kényszerítő ereje folytán a tiszai vízgyűjtőn osztozó országok közül elsőként hazánk határozta el az öntözéses gazdálkodás széles körű bevezetését. Ennek következtében a vízrendszerben 1947-öeti öntözött mintegy 10 000 ha-ból csaknem 90% volt magyar területen. Noha az öntözés jelentőségének felismerésében szomszédaink sem késlekedtek sokáig, a domborzati és éghajlati viszonyok folytán Magyarország a továbbiakban is megtartotta vezető szerepét: a negyedszázad alatt bekövetkezett óriási fejlődés folytán a tiszai vízrendszerben 1970-ben összesen öntözött 100 000 ha-ból még mindig 66%-kal részesedett.1 Ezért a fejlődés tekintetében megelégedhetünk az öntözés hazai alakulásának részletezésével. * A világháború pusztítása után égető feladat volt a mezőgazdasági termelés megindítása. A fegyverzaj elcsitulta után újra indult az öntözés is. Az Öntözésügyi Hivatal örvényi (tiszafüredi) szivattyútelepe (17.9. kép) már 1946 májusában újra kezdte az üzemet, és augusztusban, a megrongált villamos távvezeték gyors helyreállítása után, már három gépegységgel működött ([1], 25. o.). Az érdemleges építőmunka azonban csak a tomboló infláció megszűntével, az értékálló forint július 31-én történt bevezetésével indult meg. Folytatódott a 4 m3/s teljesítőképességű hódmezővásárhelyi (lúdvári) szivattyú- telepnek az 1937 : XX. te. értelmében 1942-ben megkezdett építése, mégpedig olyan ütemben, hogy az első gépegység már 1947. május 15-én megindulhatott, és az év végére az építkezés teljesen befejeződött (20.1. kép). A Tiszából kiemelt víz szétosztására a belvízlevezető csatornahálózatot használták fel. Maga a szivattyútelep egyaránt szolgálja az öntözést és a belvízlevezetést. Jótékonyan éreztette hatását a Gazdasági Főtanács 10.211/1947. számú rendelete is, amely a rizstermelés erőteljes fejlesztésére 12 millió forint állami támogatást biztosított (uo., 86. o.). 455
