Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
II. rész. A vízügyek múltja - 15. A Tisza-völgyi vízhálózat a közlekedés szolgálatában. Mederszabályozás
15.19. kép. A Béga bégaszentmihályi (Sínmihaiu-Román) vízlépcsőjének duzzasztóművé Hengeres gát. Épült 1913 - 1917-ben. (Virág János felvétele) tek, 1914 tavaszán megindult Tiszaszederkénynél az alapgödör kiemelése is. A júliusi hadüzenetet követően azonban minden megállt [38]. A B é g á n, ahol az 1895. évi program értelmében már 1907-re elkészült a Nagybecskerek alatti két vízlépcső [30], az 1902: XXII.tc. (A Béga csatornázásának a Temes Béga-völgy ármentesítése érdekében szükséges rendezéséről; lásd [14], II. kötet, 248. o.), ill. az 1904: XIV. te. alapján folytatódott a munka. Az 1911. és 1917. között megépült további négy vízlépcső Temesvárig biztosította a nagyhajózáshoz szükséges 2 m-es vízmélységet (15.19. kép [28, 39]).15 A háború következtében azonban nem került sor döntésre a Duna T i s z a-c s a t o r n a ügyében, pedig — amint láttuk — a tiszai víziút-hálózat- nak a Duna nagy nemzetközi víziút-rendszerébe való bekötését már az 1890. évi „Előterjesztés” mint kulcskérdést tárgyalta. A háború utáni nehéz időkben sokáig nem történhetett érdemleges előrelépés a magyarországi vízi utak tekintetében. A hosszú harc után kivívott 1929. évi III. te. csupán a Hármas-Körös második vízlépcsőjének megépítését irányozta elő [18]. A Saj ó-csatornázás és a Duna —Tisza-csatorna megépítése fokozott időszerűsége ellenére lekerült a napirendről. És mint láttuk, 1932-től a törvényben előirányzott pénzügyi keret is felére csökkent. Így azután csak 1936-ban indulhatott meg Békésszentandrásnál a Hármas-Körös második vízlépcsőjének építése, amely 1942-től Békésig tette hajózhatóvá a folyót [40].16 A gazdasági élet mélypontján, 1930-ban írta meg Sajó Élemér Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában című, messze előremutató művét, amelyben a vízhasznosítás korának elő23 353
