Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 15. A Tisza-völgyi vízhálózat a közlekedés szolgálatában. Mederszabályozás

DUNA

Ferenc József

F

ERENC - CSATORNA

co

15.4b ábra. A Ferenc-csatorna hossz-szelvénye. (Sajó Elemér [26] nyomán)

,,egyedül csak az által leszünk képesek a nyugati szomszéd államok által nyers- terményeinkre vetett védvámokat károsításunk nélkül eltűrni és azok ellen sikerrel küzdeni, ha az azokból eredő hátrányokat olcsó szállítási díjtételekkel ellensúlyozzuk.” ([13], 107. o.).

Megállapítva ezután, hogy a tervezett mederrendezési munkálatok végrehajtása után a Tisza Titeltől Szolnokig a legkisebb vízállások idején is hajózható lesz, és feljebb Tiszafüredig sőt Tokajig is járhatnak a hajók mindaddig, amíg a víz a közepes kisvízszín alá nem száll, kimondta az előterjesztés, hogy a tiszai hajózás felvirágzásának feltétele a Duna—Tisza-csatorna megépítése, amit a Hármas-Körös és a Maros hajózhatóvá tételének kell követnie.

Az előterjesztés alapján megszületett 1895. évi XLVIII.tc., — amint láttuk, a természetes víziút-hálózat fejlesztését is szolgálta. A törvény biztosította lehetőséget kihasználva került sor 1900—1907. között az A 1 s ó-B é g a csatornázására (15.15., 15.16. kép) [30] és 1904—1907-ben a H á r m a s-K őrös bökényi vízlépcsőjének13 megépítésére (15.17., 15.18. kép) [31 ].14 A Béga- -torkolati és az écskai (Ecka) hajózsilip hasznos alapterülete 10X67 m, a bökényié 10 X68 m, 650 tonnás uszályok átkelésére alkalmasak.

A század elején indult meg a kereskedelemügyi minisztériumban a budapest csongrádi-, ill. budapest—szolnoki-hajózócsatorna tervezése. A kidolgozott terv- változatok a földtani viszonyokra és a várható forgalomra vonatkozó tanulmányokkal együtt 1905-ben vaskos kötetben láttak napvilágot [32].

347