Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

II. rész. A vízügyek múltja - 10. A Tisza-völgy ármentesítése

10.6. kép. Kvassay Jenő (1850—1919)

Széchenyi elgondolása szerint, aki Vásárhelyi részére állami beosztásának megtartása mellett biztosította a Tiszavölgyi Társulat főmérnöki állásának betöltését — kezdődnie kellett volna.

Kvassay méltónak mutatkozott megbízatására. Már 1891-ben benyújtotta miniszterének a Tisza-szabályozás folytatására vonatkozó előterjesztését [13], amely az évi költségvetésektől függetlenített, több évre szóló, megfelelően ütemezett, a munkálatok szükséges rugalmasságát biztosító és a megoldásra váró feladatok összességére kiterjedő beruházási tervet tartalmazott. (Károlyi Zsigmond ebben a tudományosan megalapozott tervben helyesen — napjaink távlati fejlesztési programjainak ősét látja; [14], 29. o.). A Vízügyi Nagytanács által is több ülésen megvitatott előterjesztés [15] eredménye a Tisza és Bodrog szabályozásának folytatólagos munkálatairól szóló 1894:111. te. lett ([9], II. kötet, 55. o.), amely az 1907-ig terjedő 12 évre 17 millió (akkori) forintot biztosított a megnevezett célokra.

Az 1881-ben elrendelt töltésmagasításoknak volt köszönhető, hogy az 1895. évi, ismét rendkívül magas tiszai árvíz, amely Szolnok és Csongrád között minden korábbit felülmúlt, még tizedannyi kárt sem okozott, mint az 1888. évi ([16], 221.o.).

215