Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)

I. rész. Természeti adottságok - 7. A felszín alatti vizek

7.2. Az Alföld rétegvizei

A Tisza-völgy kialakulásának ismertetése kapcsán láttuk, hogy az alföldi medence helyét egykor elfoglaló szilárd tömb az európai orogenezis során összetöredezett és a mélybe süllyedt. Az Alföld sziklafeneke általában 2 — 3000 méter, egyes medencékben 4 — 5000 m mélyen van. Ezt az 1000 — 2000 m magas hegy vonulatokkal és 500—1000 m mély teknőkkel tagolt felszínt a geológiai harmadkor utolsó szakaszában a Pannon-tengerben leülepedett több száz méter vastag agyagmárga, majd változó homok, agyag, márga és agyag- márga rétegekből álló takaró egyenlítette ki. A negyedkorban tovább folytatódott a medence feltöltődése: tavi eredetű iszap és folyami homok, agyag és kavicsrétegek, valamint hullóporos üledékek követték egymást, egészen a mai felszínig (7.5. ábra).

Mindezek az üledékek tele vannak váltakozóan gazdag víztartó rétegekkel. A pannon rétegek jobban zárt vize, eredetének megfelelően, erősen sós, és a mélysége miatt nehezebben is hozzáférhető. A folyami eredetű homokos7.6. ábra. Az 1,5 m-t meghaladó vastagságú homokrétegek százalékos aránya a pleiszto eén rétegösszletben. (Erdélyi Mihály, 1970—1971, [5] nyomán)

143