Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982)
I. rész. Természeti adottságok - 7. A felszín alatti vizek
A Jászság déli része és a Körösök vidéke a vizek szulfáttartalma szempontjából is kiemelkedő (400—600 mg/1; Jászkarajenői Mira-víz 13—19 ezer mg/1 SO|_). Igen általános a talajvíz jelentékeny nátrium-hidrogén-karbonát tartalma, és gyakori a nátrium-szulfátos (glaubersós) víz is, ami a szikes talajok nagy kiterjedésével magyarázható. A talajvizek összetétele annyira változatos, hogy az elemzések eredményei csak megfelelően nagymértékű térképen ábrázolhatok, és még azon is csak tájékoztató jelleggel, hiszen a kutakban gyakran több szintben települt talajvizek keverednek. Jellemző, hogy a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet több tízezer elemzés alapján készült talajvíz-minőségi térképe [2] a három legfontosabb kation (nátrium, kalcium és magnézium) és a három legfontosabb anion (klorid, szidfát, hidrogén-karbonát) kombinációjának függvényében 49 víztípust különböztet meg, és 1 : 200 000-es méretaránya ellenére sem ígér pontos választ egy-egy újonnan feltárt víz minőségét illetően. 7.5. ábra. A negyedkori üledékek vastagsága a tiszai síkság magyarországi részén. (Erdélyi Mihály 1970—1971, [5] nyomán) 1 = 25 m-nél kevesebb; 2 = 25 és 100 m között; 3 = a hegyvidék határától legtávolabbi pliocén feltárások az Alföld szegélyén 142