Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

5. Az étkezési (háromnyaras) halak nevelése

beszórásának. Nyári trágyázáshoz leginkább a sertéstrágyát ajánljuk (Woynáro- vich-féle módszerrel adagolva), mert ezzel igen gyors eredményt kapunk.

A műtrágyák közül a nitrogén (N) és a foszfor (P) jól támogatja az algák fejlődését. Ügyeljünk az arányra: 4 rész N-re 1 rész P jusson (4:1 arány). Naponként kis adagokban, hektáronként 2-3 kg-ot juttassunk a vízbe az NP keverékből.

5.3 Takarmányozás

Étkezési halak neveléséhez hagyományosan az abrakféléket használjuk. Kiegészítő takarmányozást folytatunk, azaz a természetes táplálékot egészítjük ki a szemes takarmányokkal (árpával, búzával, kukoricával, rozzsal), és nem fordítva! (Lásd még a 6.3. fejezetet.)

A kihelyezést követően minél előbb kínáljuk halainkat eleséggel. Hadd szokják meg mielőbb a takarmányt, hadd nyerjenek kimerült energiatartalékaik utánpótlást. A korán elkezdett takarmányozás korai, azaz betegségeket megelőző célú gyógyszeres takarmány etetését biztosítja. Ezen ne spóroljunk, mert egy fellobbanó járványnak vehetjük elejét.

A korai etetéstől ne várjunk testgyarapodást, sokkal inkább a halaink erőnlétének megtartását. Ez a célja.

Amikor tartósan 10 fok fölé emelkedik a víz hőmérséklete, ez a korosztály magabiztos takarmányfogyasztó. Ha ez nem így van, ki kell kutatni az okát, mert előfordulhat, hogy a halak megbetegedtek (a beteg hal étvágyát veszíti). Ne késlekedjünk, ragadjunk meg minden alkalmat, hogy a halainkat szemrevételezzük, s megállapítsuk az étvágytalanság okát (pl. a befolyó vízre elsősorban a beteg halak gyülekeznek; kövessük a halainkat a parti öv szegélyére, mindenhova). Vonjuk be ellenőrzéseinkbe a halászati állatorvost, vegyük igénybe a segítségét.

Ha minden tevékenységünket jól megoldottuk, május végére az étvágy szerint etetett pontyok bele alaposan kitágul, ennek következtében több takarmány felvételére képesek, mint amennyire szükségük lenne. Az étvágy szerinti etetésről át kell térni a testtömeg-%-ban kifejezett takarmányadagolásra. Tartsuk magunkat a takarmány-felhasználás üteméhez, amiben már nem mérvadó az étvágy, de a takarmányfogyásra felhasznált idő igen. Csak olyankor emeljük a takarmányadagot, ha az etetést követően 4 óra alatt elfogyott az abrak.

Sajnos tavainkban vannak zooplankton-hiányos időszakok. Kevés a természetes táplálék ahhoz, hogy a takarmány megfelelő hatásfokkal értékesüljön. A túl sok abrak rontja a fehérje: energia kívánatos arányát. Erre is gondolni kell. A munkaszüneti napokon való etetés ezt a „feszültséget” simítja el, és halhúst hozó időszakot eredményez.

A piacérett étkezési halaknál igen korán, szeptember közepére természetes étvágycsökkenést tapasztalunk. Ez csak részben magyarázható a víz hőmérsékletének csökkenésével. Különösen a nagyra nőtt, testi kondíciójukban kiteljesedett pontyok szeptember közepétől már nem is kutatnak a takarmány után. A takarmányozást bátran abbahagyhatjuk.

98