Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
4. Ivadék és növendékhal nevelés
Minden hallárva első tápláléka kb. egyhónapos koráig az állati plankton, majd fokozatosan rászoknak a saját fajukra jellemző táplálkozási módra. Tehát az előnevelés esetén nincs értelme a kombinált népesítésnek, mert a különböző fajú egye- dek egymással konkurálnának. Sőt kombinált népesítés esetén az előnevelt ivadék halászatakor a „tökmag” nagyságú halak fajonkénti szétválogatása szinte lehetetlen feladat lenne. Egynyaras ivadéknevelésnél viszont más a helyzet, mert a szezon legelején a különböző fajok táplálékai eltérnek egymástól, tehát ez esetben a kombinált népesítés minden előnye érvényesülhet. Kihelyezéskor akár lárvával, akár előnevelt ivadékkal népesítünk, ügyelni kell arra, hogy a szállító és a fogadó víz hőmérséklete megegyezzen. Ha a két víz hőmérséklete között különbség van, akkor a fokozatos kiegyenlítésükről gondoskodni kell. A fiatal halakat a tó szélcsendes, napos, növényzettől és iszaptól mentes, sekélyebb részén célszerű kihelyezni. Ezek a méretű halak már önálló mozgásra (úszásra) képesek, de ahhoz még sok idő szükséges, hogy az egész tófelületen arányosan szétoszoljanak. Ha a kihelyezést a tó egy adott pontján eszközük, akkor itt időszakos táplálékhiány fog kialakulni, és a fiatal halak nagyrésze a kártevők zsákmánya lesz. Ezért ezt a korosztályt - az arra alkalmas partszakaszon - minél hosszabb sávban kell kihelyezni. Különösen, ha előnevelt ivadékkal népesítünk, akkor kihelyezés után törvényes keretek között főleg a sirályfélék távoltartásáról gondoskodni kell. Nyári feladatok: Az ivadék gyors, erőteljes fejlődéséhez nagy mennyiségű és teljes értékű fehérjékben gazdag táplálékot igényel. Ezt az igényét céltudatos takarmány adagolásával és a természetes táplálékszervezetek fenntartásával, vagyis tótrágyázással tudjuk kielégíteni. A kétféle táplálék biztosításánál arra kell törekedni, hogy a hozamok aránya megközelítő pontossággal 50-50% legyen. A takarmány legtöbb esetben gyári vagy saját készítésű keveréktakarmány, melynél kívánalom, hogy a fehérjekoncentrációja 30%-os legyen. Az ivadék növekedésével párhuzamosan a takarmány szemcsemérete is növekedjen, mert így a kiázási-, és a porlási veszteség jelentős mértékben csökkenhet. A takarmány kiadagolásának bármelyik módja van alkalmazva, az etetőhelyeket olyan sűrűn kell elhelyezni, hogy az ivadék minél kevesebb mozgási energiát pazaroljon a takarmány felkutatására. Próbahalászat a nagytavas ívatás esetén az ivást követő 10-14. napokon kezdődik. A próbahalászat eszköze ilyenkor egy fehér tányér, melyet partközeli, csendes, füves részeknél a víz alá nyomnak, és a fehér háttérnél jól meg tudják figyelni az ivadékot. Az a gyakorlati megfigyelés, hogy ha méterenként legalább egy ivadékot látnak, a pontyok ívása eredményes volt. Ha ennél a mennyiségnél lényegesen kevesebbet észlelünk, akkor a telelőkön lévő tartalék anyák kihelyezését fontolóra kell venni. A próbahalászat későbbi eszköze a szúnyoghálóból, vagy tüllből készült kisebb méretű emelőháló. A sűrűszemű 8-10 mm szembőségű dobóháló használatára csak augusztus hónapban kerülhet sor. Fontos még főleg a madárkártevők távoltartása, riasztása. Figyelem felkeltés szempontjából nagy jelentőségű, ha szokatlanul nagytömegű sirály lepi el a tavat. Ez a jelenség ugyanis betegségre, oxigénhiányra vagy egyéb problémára hívja fel a figyelmet. 88
