Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
3. Tógazdasági haszonhalak szaporítása
5. táblázat: A harcsaanyák ivari bélyegei Bírálati hely Ikrás Tejes Ivarnyílás alatti „csecsbimbó” lekerekített, puhább kihegyesedő, tapintású keményebb tapintású Has színe fehér pigmentált Állkapocs formája lekerekített kissé szögletes Hagyományos módszer szerint az ikrával telt fészket a végleges helyére pl. iva- dékos tóba helyezték át kelés és egynyaras harcsaivadék nevelése céljából. A gyenge megmaradás kiküszöbölése érdekében célszerű a fészket inkább előnevelő tóba helyezni. A harcsalárva első tápláléka a közepes méretű ágascsápú rák. Az előnevelés sikerességét elsősorban a plankton állomány mennyisége határozza meg. Ha kevés a plankton mennyisége akkor korán kialakulhat a kannibalizmus, és a fellépő darakór akár 100%-os pusztítást is végezhet az állományban. 3.9 Szaporítással kapcsolatos adatok 6. táblázat: Szaporodással kapcsolatos adatok Megnevezés Ponty Amur Fehér busa Pettyes busa Compó Csuka Süllő Harcsa ANYAHALAK ÉS IKRA I varérés (év) 3-5 6-7 4-6 6-8 2-4 2-4 2-4 3-5 Várható ikra (db) 1 millió 1 millió 1 millió 800 ezer 80 ezer 180 ezer 150 ezer 100 ezer ívás (hónap) 1V-V1 V-VI V-VI VI-VI1 V-VI ll-IV III-IV V-VI Ivás módja csoportos — — — csoportos csoportos párosán párosán Ikra napfok értéke 60-70 24-30 24-30 26-30 60-70 120-140 110-120 60-70 LÁRVA STÁDIUM Napfokérték 60-70 60-70 24-30 26-30 100-110 100-120 110-120 70-100 Népesítés (db/m2) 200-400 300-500 300-500 300-500 — 100-200 100-200 50-100 86
