Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

1. Halastó-művelési alapismeretek

és két rövidebb bajuszt láthatunk. Kedveli a könnyen felmelegedő sekélyebb tavakat vagy holtágakat. A folyók csendesebb, lassúbb szakaszán szintén jól érzi magát. Jó alkalmazkodó képessége révén rövidebb ideig a magasabb sótartalmú és szennyezettebb vizekben is megél, bár ilyen helyeken a növekedési üteme erősen lelassul.

Oxigénigénye viszonylag alacsony, még a 30-35 C°-os vizekben is életben bír maradni. Hazánkban az ivarérettségét a tartástechnológiától függően 2-4 év alatt éri el, trópusokon 1 év, tőlünk északabbra pedig 5-7 év alatt. Természetes körülmények között áprilistól június elejéig 18-20 °C vízhőmérséklet mellett nagyobb csapatokban növényzetre ívik. Tógazdaságokban is ezen időszakon belül szaporítják.

A kikelt lárvák 4-5 napos korukig a szikzacskóból táplálkoznak, és a növényzeten függeszkednek. Ezután kezdik meg főleg kerekesférgekből álló önálló táplálkozásukat. Növekedésükkel párhuzamosan egyre nagyobb méretű állati planktont fogyasztanak. A ponty idősebb korára igazi mindenevő hallá válik. Elsősorban bentosz és plankton szervezeteket fogyaszt, plankton bőség idején szívesen „szűri” a vizet, de a növények magvait és zsengébb hajtásait is szívesen elfogyasztja.

Növekedési ütemét a rendelkezésére álló táplálék mennyisége és minősége, valamint a genetikai adottságok erősen befolyásolják. Hosszú életű és nagy testű hal. Ismereteink szerint a legnagyobb példányt 1959-ben a Duna szlovákiai oldalán fogták ki, melynek a tömege 31 kg volt.

A ponty húsa rendkívül ízletes, fehérje tartalma magas. A tógazdaságokban előállított ponty húsa az egyoldalú takarmányozás miatt zsíros lehet. Fogyasztása sajátos konyhai hagyományokkal rendelkezik, így a hazai piacokon lényegesen nagyobb mennyiségben lehetne értékesíteni.

1. ábra: Pikkelyes nemesponty

38