Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

1. Halastó-művelési alapismeretek

2. ábra: Tükrös nemesponty

1.2.2 A fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix)

Tipikus folyóvízi hal, de a tógazdasági tartást is jól tűri. őshazájában tavasszal a folyók felsőbb szakaszaira vándorol, ahol a gyorsabb folyású zátonyos szakaszokon ívik. Később visszahúzódik a táplálékban gazdagabb alsó szakaszokra. Hazánkban eddig legnagyobb tömegben a Tisza folyón figyeltek meg természetes szaporodást, ami a honosodást jól bizonyítja. Környezeti tényezőinkhez még nem alkalmazkodott teljesen, ezért nálunk az ivadékot keltetőházakban állítják elő mesterséges úton.

Ivarérettségét hazai körülmények között 4-6 éves korára éri el. A lárvák kezdeti tápláléka a pontyivadékkal megegyező. Néhány cm-es nagyság elérése után azonban rátér a fajra jellemtő táplálkozási módra. Finom, szivacsos kopoltyúszűrő segítségével szűri a vizet. Bakterioplankton, fitoplankton és aprótestű állati plankton szervezetek szerepelnek az étrendjében. Éppen ezért tógazdaságainkban aránylag magas részarányban népesíthető, mert a ponttyal nem, vagy csak alig konkurál.

A növekedési üteme gyors. Hazai körülmények között három éves korára általában eléri az 1-2,5 kg-os testtömeget. Az idősebb példányok 25 kg körüliek, de hazánk területén már fogtak ennél nagyobb példányokat is. Húsminősége közepesnek mondható. Jellegtelen ízű, kissé szálkás.

1.2.3 A pettyes busa (Aristichthys nobilis)

Élőhelye és szaporodásbiológiája a fehér busával megegyező. Ivarérettségét vizeinkben 6-8 éves korában éri el. Hazai körülmények között a pettyes busa természetes körülmények között nem szaporodik, ezért az ivadék előállítása csak keltetőházi szaporítással oldható meg.

39