Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
nők, melyek 4,5-11 pH-érték tartományon belül is képesek megélni. A halak tűrőképessége ennél általában korlátozottabb. A vízi élettér tápanyag tartalma sem közömbös hatótényező. Döntően befolyásolja az adott víz minőségét, oxigén viszonyait, valamint meghatározza annak a termőképességét. 1.1.7.4 Kapcsolat az életközösségek tagjai között A vízi élettér tagjai között a kapcsolatrendszer igen sokrétű lehet, mely döntően meghatározza az adott életközösség nagyságát, létszámát, a halászható és értékesíthető hal mennyiségét. Tehát végső soron az adott vízterület értékét. Ez a kapcsolatrendszer többféle lehet: > a térbeli kapcsolat csak együttélést jelent, különösebb közvetlen egymásra hatás nélkül pl. ilyen kapcsolat van a hal és a búvóhelyet adó növényzet között, > a táplálékért, búvóhelyért, ívóhelyért történő konkurencia már sokkal gyakoribb, > legfontosabb kapcsolat a vízi élettér lakói között azonban az a bonyolult táplálkozási kapcsolat, amit táplálkozási láncnak is neveznek, de ennél helyesebb kifejezés a táplálékháló. 1.1.7.5 Táplálkozási mód, táplálkozási szintek Az élőlényeket a táplálkozásukat figyelembe véve igen sok szempont szerint csoportosíthatjuk. Ökológiai szempontból azonban általában csak azt vizsgáljuk, hogy az adott élőlény szervetlen- vagy szerves anyagot fogyaszt-e? Ezek alapján beszélhetünk autotrófés heterotróf, valamint mixotróf szervezetekről. Az autotróf szervezetek teljesen fel tudják építeni a testüket szervetlen ve- gyíiletekből. Vagyis valamennyi szénvegyületüket C07 megkötése révén szintetizálják a Nap fényenergiájának, illetve a szervetlen vegyületek átalakításából származó, kémiai energia felhasználásával. Az autotróf anyagcserét folytatók legfontosabb képviselői a klorofillal rendelkező növények, melyek a fotoszintetizálásuk során a napenergia felhasználásával szervetlen anyagból szerves anyagot építenek fel. A heterotróf szervezetek nem képesek szervetlen anyagból szerves anyagot szintetizálni, így a testük anyagainak felépítéséhez - bizonyos ásványi anyagok mellett - elsősorban szerves anyagokra van szükségük. Ezek átalakításához szükséges energiát magából a táplálkozásukhoz szükséges szerves anyagok lebontásából nyerik. Ebbe a csoportba az állatok és a szaprofita életmódot folytató (szerves anyagokat bontó) gombák és baktériumok tartoznak. A mixotróf (kevert táplálkozás) csak az állat- és növényvilág határán lévő ostorosokra jellemző. Ezek a szervezetek a körülményektől függően autotróf vagy hete- rotóf módon is tudnak táplálkozni. 34