Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
ízeltlábúak Az állatvilág legnépesebb törzse, mert mai ismereteink szerint kb. 800 000 faji képviselőjét ismerjük. Jól láthatóan szelvényezett állatok, ami a test külsején és belső felépítésében egyaránt megfigyelhető. A törzs neve onnan származik, hogy a végtagjaik ízekre tagoltak és ezt ízelt lábaknak nevezzük. Légzőszervük tekintetében két nagy csoportra oszthatók. A vízi életmódhoz alkalmazkodott rákok kopol- tyűval lélegeznek, míg a többiek légzőszerve a légcső vagy a trachea tüdő, amely elsősorban a légköri légzés szerve. Jelentősebb osztályai a rákok és a rovarok. Rákok Ismert fajainak száma 20000 körül van, nagy részük édes- és sósvizekben él, kisebb részük pedig a szárazföldi élethez alkalmazkodott. Külső vázuk általában vastag, páncélszerű. A végtagok egy része csáppá, egyéb érzékszervekké, ollókká, szűrőberendezésekké stb. módosult. Bélcsatornájuk fejlettsége változatos. Nagyságuk igen tág határok között (1 mm-60 cm) változik. Táplálkozásuk sem egységes. Egy részük mikroszkopikus nagyságú növényekkel táplálkozik, de vannak ragadozók, dögevők, sőt parazita életmódot folytató fajok is. Főleg az alsóbbrendű rákok tógazdasági és természetesvízi halaink egyik legfontosabb táplálék szervezetei. Nagy szerepük van még a vizek öntisztulásában is, mivel táplálkozásuk során nagy mennyiségű lebegőanyagot szűrnek ki a vízből. Levél lábú rákok: Több cm-es nagyságú állatok, melyek testszelvényeinek száma 40-en felül is lehet. Végtagjaik levéllábak, melyeken a kopoltyűk helyezkednek el. Kevés kivételtől eltekintve hamar kiszáradó időszakos vizekben, lápos, mocsaras vizekben és sekélyebb tavakban élnek kisebb mennyiségben. Egyik leggyakoribb hazai faj a közönséges tócsarák. Agascsápú rákok: Kistermetű rákocskák, átlagos nagyságuk 1-3 mm. Az előző csoporttal szemben mindig nagy egyedszámban fordulnak elő. Az elülső csápja csökevényes, a második pedig jól fejlett kétágú evezőcsáp, melyek segítségével szökdécselve halad előre. Innen ered a népies elnevezés, a „vízibolha”. Lábukon kopoltyűk vannak és a lábuk sertézete szűrőkészüléket alkot, melynek segítségével kiszűri a vízből az egysejtű növényeket és a szerves törmeléket. Inkább az állóvizekben jelennek meg igen nagy tömegben, főleg a késő tavaszi és kora nyári időszakban. Tógazdaságainkban ezek a szervezetek képezik a halaink természetes táplálékának a legjelentősebb hányadát. A vízibolha-félék családjának legismertebb faji képviselői a kis vízibolha, a nagy vízibolha, a hosszútüskés vízibolha és a süveges vízibolha. A csőrösvízibolha- félék családjának képviselője a sarlós vízibolha, mely csupán 0,4-0,6 mm nagyságú. Kis termete miatt elsősorban az ivadékok tápláléka. Uvegrákok: Az üvegrák az egyetlen ismert faj a családból. Kb. 10 mm nagyságú, nagyobb tavainkban él és ragadozó életmódot folytat. 25
