Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
Kagylós rákok: Nagyságuk és alakjuk az ágascsápú rákokhoz hasonló, de az egész testüket héj borítja. Többségük jól úszik és mászik. Tömegesen sohasem szaporodnak el. Vizeinkben mintegy 50 fajuk él. Evezős rákok: Nagy fajszámú csoport, több mint 1800 fajuk ismeretes. Általában szabadon élő fajok, de élősködők is vannak közöttük. Szaporodási folyamatuk hosszadalmas, mert mindig átalakulással fejlődnek. Életmódjuk, táplálkozásuk nagyon változatos. Részben ragadozók, de szerves törmelékkel és egysejtűekkel is táplálkoznak. Sok halparazitának köztigazdái, tehát betegségeket is terjesztenek. Egy részük az ikrát és a néhány napos hallárvát károsítja. Hűvösebb vizekben is tömegesen megjelennek, így kora tavasszal vagy ősszel kiváló természetes tápláléknak számítanak. Ismertebb szabadon élő fajai a zöld kandics és a közönséges lebegő kandics. Haltetvek: Legfeljebb 3 mm nagyságú, erősen lapított testű állatok. Középbelükből járatok indulnak ki, melyek lehetővé teszik, hogy az állat egyszerre sok táplálékot vegyen magához, és azt ott raktározza. Nem állandó élősködőek, mert a gazdaállaton csak a táplálékszerzés idején tartózkodnak. Parazita életmódjukon kívül veszélyesek lehetnek a betegségek terjesztésében is. Legismertebb faja a ponty- tetű. Tízlábú rákok: A rákok legfejlettebb, legnagyobb és fajokban leggazdagabb rendje. Öt pár járólábuk van, amelyek közül az első pár nagyméretű ollóvá alakult. Nagy részük ragadozó, de vannak növény-, korhadék- és dögevők is. Élőhelyük elsősorban a tisztavizű folyóvizek, ezért halastavakban ritkán fordulnak elő. Gyakoribb hazai fajok a folyami rák, a kövi rák és a kecskerák. Hasadtlábú rákok: Átlagos méretük 5-20 mm között van. Többségük szabadon él, de vannak növényzeten és aljzaton megtelepedők is. Sokszor nagy tömegben jelennek meg és mint haltáplálék jelentősek lehetnek. A pontusi tanúrák a Dunában is előfordul és a Balatonba is sikerrel telepítették. Ászkarákok: Többségük szárazföldi, de a vizekben is megtalálhatók. A vízi ász- kák nem nagyon tudnak úszni, ezért a fenéken, kövek között élnek. Táplálékuk friss és korhadó növényzet, valamint szerves törmelék. A tagjai között vannak időszakos és állandó paraziták is. Vizeinkben legismertebb a közönséges víziászka, mely a vízparti kövek között él és a halaink kedvenc tápláléka. Felemáslábú rákok: Néhány cm-es rákocskák, de egyes fajok a 14 cm-t is elérhetik. Elsősorban vízi állatok, a szárazföldi élethez csak kevés fajuk alkalmazkodott. Az első két pár lábuk un. félollós fogóláb. A potrohrészükön faroklábakat is viselnek. A közönséges bolharák a patakban élő halak fontos tápláléka. Rovarok Az állatvilágnak fajokban leggazdagabb csoportja. Testük három testtájra különül el (fej, tor és potroh). Külső vázuk keménysége igen változatos. Légzőszerveik a légcsövek, melyek szerkezete bonyolult és fajonként erősen eltérő lehet. A 26
