Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
1. Halastó-művelési alapismeretek
A rucaöröm a tápanyagban gazdag álló- és lassú folyású vizek, hullámzástól mentes részeit néha szőnyegszerűen beborító, lebegő növény. Csak gyökérszerű módosulata van, mely jól pótolja a valódi gyökérzetet. Túlzott elszaporodása esetén leárnyékolja a vizet, így az algák életfeltételeit csökkenti. Az amur viszont szívesen fogyasztja. Zárvatermők A növényvilág legfejlettebb törzse. Nagytermetű növények de száruk, virágzatuk, levélzetük, nagyságuk, élőhelyük stb. vonatkozásában igen nagy változatosságot mutatnak. A növényrendszertan kétszikűek és az egyszikűek osztályaira osztja fel a zárvatermők törzsét. Ezek a növények a sekélyebb parti övezetben élnek. A legfontosabb szerepük az, hogy a vízben oldott növényi szervetlen tápanyagból fotoszintézis útján magasabb energiatartalmú szervesanyagot állítsanak elő. Ezen kívül a halaknak ívó-, és búvóhelyet biztosítanak, valamint a töltésvédelemben betöltött szerepük is jelentős. Főleg azok a növények melyek levelei a felszín alatt helyezkednek el, a fotoszintézisük során termelt oxigén a tóvíz oldott oxigénkészletét gyarapítja. Az erősen túlburjánzott vízinövényzet hátrányos is lehet, mert a tó elöregedését, feltöltődését nagymértékben elősegítik. Árnyékoló hatásukkal csökkentik a víz fel- melegedését, hőmérsékletét. Fény és tápsók vonatkozásában konkurálnak az algákkal. A továbbiakban a gyakoribb és fontosabb növényeket nem a növényrendszertan sorrendjének megfelelően fogjuk áttekinteni, hanem az ismertetésénél elsősorban az adott növény élőhelye és morfológiája lesz figyelembe véve. Egyes növények részletes jellemzése és ismertetése a könyv szűkös terjedelme miatt nem lehetséges. Aki bővebben kíván etémában elmélyedni, annak segítséget nyújt a Simon Tibor — Seregélyes Tibor: Növényismeret című középiskolai kézikönyve. Part menti öv: A parti övezet azon része, ahol csak a növények egy részét időszakosan borítja víz. Vagyis ez az öv átmenetet képez a szárazföldi és a vízi élettér között. Itt magasabb törzsű, vízkedvelő vagy víztűrő fák és alacsonyabb bokrok az uralkodó fajok. A gyepszinten sásfajok, szittyók és a kora tavasszal virágzó sárgavirágú gólyahír, mocsári zsurló és az igen mérgező csomorika található neg. Parti öv: A vízpart közvetlen közelében olyan növényeknek nyújt élőhelyet, amelyek 1 m-nél sekélyebb állandó vízborítást igényelnek, talajba gyökereznek, száruk kemény (de nem fás), leveleik és virágzatuk állandóan a felszín felé emelkednek. A leggyakoribb fajok: a közismert nád, mely értékes építészeti anyag, és erős sarjadzó képessége miatt gyorsan szaporodik, így töltések védelmére kiválóan alkalmas. A széles és keskenylevelű gyékény melynek a töltésvédelemben szintén nagy szerepe van, és a különböző káka fajok. Szórványosan előfordul a vízi hídőr, a nyílfű és a kerti liliomhoz hasonló sárga nőszirom is. 20
