Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
10. Halegészégügyi ismeretek
10.2.3.4 Darakór Az egyik legjelentősebb parazitás megbetegedés, mely elsősorban a tógazdaságokban okozhat jelentősebb károkat. Kórokozó: az Ichtyophthirius multifiliis nevű egysejtű csillós véglény, melynek kifejlett alakja az 1-1,5 mm nagyságot is elérheti, ezért szabad szemmel is jól látható. A fejlődő parazita a halak bőrében, vagy a kopoltyú hámjában fejlődik, és éri el a teljes nagyságát. Ezután a hámréteget áttörve, aktív úszással keresi fel a vízben lévő keményebb tárgyakat, ahol megtapad. A megtelepedés után maga köré tokot képez, és többszörös osztódás után 250-1000 utód (rajzó) is keletkezhet. A szaporodási ciklus után a tok felreped, és a 35-50 pm nagyságú rajzók aktív úszással keresik fel a halakat. A fejlődési ciklusuk kb. 10-140 óra, melynek a sebességét elsősorban a víz hőmérséklete határozza meg. Kórfejlődés: a darakórral szemben valamennyi tógazdasági és akváriumi hal fogékony, de leginkább a ponty és a harcsa állományt veszélyezteti. Természetes vizekben is előfordul, de ott a ritkább állománysűrűség miatt, jelentősebb károkat nem okoz. A kórokozó rendszerint a táplálóvízzel együtt jut be a tógazdaságokba. Fertőzésre elsősorban az intenzíven népesített tavakban és telelőkben számíthatunk. A rajzók tömegesen telepednek meg a kopoltyún, de tömeges invázió esetén a bőrt is ellepik. A fejlődő alakok hámsejtekkel és szövetnedvekkel táplálkoznak, így esetleg másodlagos fertőződést is okozhatnak. A pusztulás oka a légzőszervek károsítása miatti fulladás. 39. ábra: A darakór kórokozójának fejlődésciklusa 185
