Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
10. Halegészégügyi ismeretek
A halpusztulás mértékét előre megjósolni nehéz, de ez akár 100%-os is lehet. Ha az űjrafertőződés lehetőségét meg lehet szüntetni, akkor kevésbé károsodnak a halak, és 8—10 nap alatt spontán gyógyulás figyelhető meg. Hűvösebb, hidegebb vízben a betegség kevésbé veszélyes a víz magasabb oxigéntartalma, valamint a parazita lassúbb fejlődési ciklusa miatt. Tünetek: a darakorra az oxigénhiányra jellemző tünetek hívják fel először a figyelmet. A beteg halak a befolyók környékén csoportosulnak, pipálnak. Lassan, bágyadtan úszkálnak, kézzel könnyen megfoghatók. A hal kézbevétele után a kopol- tyún, fejen és az úszók környékén apró le nem kaparható szürkésfehér színű pontok látszanak, vagyis a hal olyan, mintha finom apró szemű darával be lenne hintve. Megelőzés: mivel a darakórt a vadhalak is terjesztik, egyik legfontosabb szempont, hogy a táplálócsatorna vadhalmentes legyen. Célszerű a csatornában ragadozó halat tartani, így a tórendszerbe kerülő rajzók száma csökkenhet. Jégolvadás után célszerű a telelőben lévő állományt minél hamarabb, a felmelegedés előtt kihelyezni, vagy értékesíteni, így a zsúfoltság megszüntetésével az állomány újrafer- tőződése nem történhet meg. Ha télen, vagy jégolvadás után enyhe megbetegedés tapasztalható, akkor a kihelyezéssel egyidőben, az állományt parazitamentesítő fürdetésben kell részesíteni. Gyógykezelés: mivel a betegség kórokozója bőr alatt élősködő parazita, elpusztítása hagyományos fürdető anyagokkal nem lehetséges. Viszont a malachitzöldes fürdető oldat néhány nap alatt megszűnteti a bántalmat. 10.2.4 Férgek által okozott halbetegségek 10.2.4.1 Kopoltyúférgesség A laposférgek csoportjába tartozó mételyekre általában jellemző a szigorú faj- lagosság, ami azt jelenti, hogy egy - egy faj csak ugyanazon halfaj (vagy igen közeli rokonfaj) kopoltyúján képes megtelepedni. Sok fajuk él, így minden tógazdaságban tenyésztett halfajt károsítanak. Szaporodásuk, kártételük, a tünetek és a betegség leküzdése szempontjából a különböző fajok között sok az azonosság, ezért a különböző halfajok kopoltyúférgessége nem kerül külön - külön megtárgyalásra. Kórokozó: a pontyfélék kopoltyúlemezein élősködő Dactylogyrus és a harcsát károsító Ancylodiscoides fajok apró, megnyúlt testű férgek. Testhosszúságuk l mm körüli. Általában hímnősek. Szaporodásukhoz köztigazdát nem igényelnek. A test elülső részén a feji mirigyek és a száj található, a hátulsó részén pedig a tapadókorong és kapaszkodó horgok foglalnak helyet. Kórfejlődés: a férgek a víz hőmérsékletétől függően naponta, folyamatosan 1—20 darab petét termelnek. A petékből a tó fenekén néhány nap alatt kifejlődik a lárva, mely aktív úszással keresi a számára megfelelő gazdaállatot. Ha a lárva rö186
