Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
6. A tógazdasági termelés alapműveletei
A kiegészítő takarmányok a bőséges természetes táplálék jelenlétében igen kedvezően hasznosulnak. Ilyenkor minden korosztályú pontyot még étvágy szerint etetünk, de már egy kis „megszorítással” értelmezzük ezt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy 0,30 kg/db átlagos testtömegig maximum 5%, e fölött legfeljebb 4% legyen a napi takarmány mennyisége. így értendő az étvágy szerinti etetés fogalma. Ennek az az oka, hogy már az első szakasz végére „kibelesedett” a ponty, azaz a korai etetés kitágította a bél átmérőjét, alaposan megnövelte a táplálékfelvevő képességet. A ponty a bőséges természetes táplálékból ekkor tölti fel szervezetét a lét- fontosságú tápanyagokkal, és ilyenkor gyűjt elegendő tartalékot a szűkösebb, természetes táplálékban hiányosabb időre. Halaink jól növekednek, állományuk kiteljesedik, a betegségek meggyógyulnak. A tóban a vágyaink szerinti harmonikus élet bontakozik ki. Az évi szaporulati terv 15-20%-a teljesülhet. 3. szakasz; Június közepétől július közepéig tart. A víz egyre melegebb, 23-25 °C. A hirtelen változások időszaka ez; szinte az egyik napról a másikra összeomolhat az a gazdag élővilág, amelyik annyi élettel volt tele. Az algafajok száma megritkul, a túlélők - bár egyedszámuk lehet igen nagy is - már nem mindig jelentenek olyan kiváló tápanyagforrást a zooplanktonnak, mint korábban. A zooplankton szinte eltűnik, „kiveszik” a vízből. A pontyok számára eljött a fehérjehiányos táplálkozás időszaka, ám ha az előző táplálkozási szakaszban a szervezetük feltöltődött fehérjékkel, vitaminokkal stb., okszerű takarmányozás mellett továbbra is eredményesen gyarapodnak, növekednek. Szervezetük rövid ideig jól elviseli a fehérjehiányt. A szervezet kompenzáló képességéi a takarmányozással is segíthetjük. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben az időszakban már nem etethetünk étvágy szerint, noha az étvágy nagyfokú növekedését tapasztaljuk, mert a ponty ilyenkor irreális étvágyú. Ha mégis kielégítjük a nagy étvágyat, a szervezet mozgósítható fehérjekészleteit hamar kimerítjük, melynek rossz takarmányértékesítés lesz a következménye. Számításba kell venni, hogy az energiadús gabonamagvak túlzott etetése a szervezet elzsírosodást okozza, ám a „zsírra hizlalás” nemcsak élettanilag okoz gondot, hanem rontja a piaci halak húsminőségét, és alaposan megnöveli a takarmányozási költségeket is. Különösen nagy gonddal ügyeljünk az aratással beinduló új takarmányok etetésére. A pontyok ekkor már „a vasszöget is megennék”, akkora az étvágyuk. Becsapós dolog egyik napról a másikra takarmányt váltani. Ne tegyük, csak a már megismert fokozatos átállás ütemében, mert az újonnan beszerzett, „kombájntiszta” takarmányok aránytalanul sok nyersrostot tartalmaznak. A szemszorult vagy kényszerérett árpa, búza, rozs könnyen bélgyulladásos „takarmánybetegséget” okoz. A gombás fertőzések (pl. fuzárium) is bélgyulladáshoz vezetnek. A szakszerűtlen etetés következményei súlyosak, néha több hétig is elhúzódó szervezeti zavarokat, olykor tömeges halelhullást szenvedhetünk, és ezzel a tó nyereséges termelését is kockáztathatjuk. Legyünk körültekintőek! A nagy nyersrost-tartalmú takarmányokat áztatással tegyük természetszerűbbé. 150
