Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

6. A tógazdasági termelés alapműveletei

A próbahalászati értékelések bizonyítják, hogy étvágy szerinti etetéskor hirtelen romlik a ponty takarmányértékesítése, s ha nem figyelünk erre időben fel, aligha lesz később alkalmunk a hibák kijavítására.

A haltenyésztő számára eljött a komplex megoldások ideje. Ha van rá lehetőség, friss víz betáplálásával, kisadagos naponkénti trágyázással, fehérjetartalmában javított takarmánykeverék vagy haltáp etetéssel, esetleg a túlnépesedett állomány kora nyári ritkításával sokat javíthatunk a halak sorsán, és igen gazdag pontytermés érhető el.

Június elejétől álljunk át a mindennapi, azaz szünnapnélküli etetésre. A takarmányozási tervben meghatározott takarmánykeret szerinti etetés sokkal nagyobb pontosságot ad, mintha étvágy szerint etetnénk. Persze ilyenkor is emeljük a napi adagot, csak jobban kötjük magunkat a testtömeg-százalékban kifejezett mennyiséghez.

Helytelen megoldás - sajnos, vannak rá példák -, ha a szabad szombatra és vasárnapra esedékes adagot már pénteken beetetik. Csak egyetlen jó megoldás van: szabad szombaton és vasárnap is etetni kell (munkaszervezés dolga, ám ha valaki érti az etetést, könnyen rájön, hogy a takarmányozásnak milyen nagy a jelentősége, mennyire megtérül a halhozamban).

Az ivadék ekkorra már eléri a fajára jellemző táplálkozást - „hal lesz belőle!” Főként az élettéri viszonyok kedvezővé tételével, fehérjében gazdagabb takarmányok etetésével csodákra képes! Ha nem sikerült a halastavi feltételeket optimalizálni, ajánlott az ivadéktáp etetése vagy az állomány ritkítása.

Tápetetéskor mindig kérjük ki a tápgyártó, tápforgalmazó etetési technológiai javaslatát. Ezt tartsuk be, mert igazán jó eredményt csak akkor kapunk, ha betartjuk a felhasználási irányelveket. Ha pedig ilyen technológiai előírást nem kapunk, inkább mondjunk le a tápvásárlásról, mert nagyon könnyen ráfizethetünk a rosszul végrehajtott etetésre (a táp nagyon drága takarmány!).

A tápetetésnél van egy alapszabály, ezt tartsuk be! Tekintve, hogy a haltápok sokféle összetevője között vannak olyanok, amelyek nedves állapotban könnyen bomlanak, a napi adagot célszerű két-három arányos porcióban etetni. (A bomlási folyamat akkor is lezajlik, ha egyébként a „vízállóvá” tett granulátum akár egy napig is ellenáll a víz mállasztásának.)

4. szakasz: Július közepétől augusztus végéig tartó időszak. A 3. takarmányozási szakaszhoz nagyon hasonlít, a takarmányozási feladatok is azonosak az ott leírtakkal. Legfontosabb jellemzője ennek az időszaknak, hogy a zooplankton minimuma megszűnik, s kialakul a „nyárvégi” plankton-csúcs. Mennyiségét, állományi nagyságát tekintve ez jóval szerényebb, mint a tavaszi, de élettanilag mégis nagyon fontos a pontyoknak. A mozgósítható fehérjetartalékait felélő pontyállomány ilyenkor új erőre kap. De vigyázzunk: nem mindig van ez így! Főként a túlméretezett, kombinált népesítésű tavak pontyállománya könnyen válságba jut. A nyári halegészségügyi gondok jelzik ezt leginkább (paraziták elszaporodnak, a ponty háta „éles” lesz, és rosszul alakul a takarmányértékesítés is). Ebben az időszakban szűkebb a beavatkozásaink lehetősége, de ne nézzük tehetetlenül a halaink sorsát. Cselekedni kell! Elsősorban a ritkító halászat, a nyári halértékesítés vagy tavi áthelyezés ad megoldást. Igyekezzünk megakadályozni a fehérjehiány elterebélyesedé151