Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
6. A tógazdasági termelés alapműveletei
gi táplálkozási feltételek között kell felnevelni, hogy a növekedés egyedi képességét minden korosztályban korlátozás nélkül kibontakoztathassák. Az ivarérett ikrás pontyok a testtömegük 15-20%-át kitevő ikratömeget érlelnek. Ez a hatalmas életteljesítmény is minőségi takarmányozást kíván. Mint látjuk, halgazdálkodási szempontból ismerni kell a telepítésre szóba jöhető halfajok életkorral is összefüggő szervezeti tulajdonságait és az ebből fakadó igényeit. A faj, fajta A halhús minőségi összetételében lényeges faji és fajták közötti eltérés mutatható ki. A halak húsminősége alapján megkülönböztetünk száraz és zsíros húsú halakat. Ezt a különbséget a zsírraktározás, az ún. zsírdepók kialakulásának helye adja. A ponty a depózsírt a hasi és hátoldali izmok között és az úszók rögzülési helyein halmozza föl. A növényevő halak zsírdepói főként a hasüregben vannak. A ragadozó halak közül a harcsa a pontyhoz hasonlóan raktározza a zsírt, de a bőr alatt is képez zsírréteget - „szalonnásodik”. A süllő zsírraktárai a hasüregben találhatók. A testzsír beépülési képesség genetikailag is meghatározott tulajdonság, bár alapvetően a táplálék minőségi összetételétől függ. A szénhidrátokban dús takarmányok etetése növeli a test zsírtartalmát, a fehérjében gazdag természetes táplálék pedig csökkenti azt. Hazai kutatások és klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy a növényevő halak, főként a fehér busa zsírja koleszterinben szegény, így fogyasztása csökkenti a vér „me- szesedési” tüneteit. (Hasonló megállapítást korábban csak a compóról ismertünk.) A kondíció és az évszak A kondíció, mint a tápláltsági állapot kifejezője, a halakra is érvényes; a jobb testi kondícióban lévők zsírtartalma nagyobb. A zsír kisebb része szervi zsírként halmozódik fel a szervezetben. Egyes zsíroknál az élettani szerepüket kell kiemelni, mert ha típusaikban hiányosak, a szervezet működési zavarokkal küzd (pl. rosszul telel, a paraziták elleni védelem gyengül). A testzsír nagyobb része ún. depó- vagy tartalékzsír. A halak ebből fedezik az áttelelés idején a szervezet energia-szükségletét. Megállapították, hogy ameddig a tartalékzsír mennyisége fedezi a szervezet energiaigényét, a halak jól elviselik a technológiai beavatkozásokat. Pl. a tavaszi kihelyezés után könnyen alkalmazkodnak a változó életfeltételekhez, a szervezet nagy rugalmassággal válaszol a pezs- dülő változásokra, harmonikusan él azzal együtt, követi a természet rendjét. Ha pedig a hal zsírkészlete már ősszel hiányos, nyugtalanul telel, fokozott tempóban éli fel egyébként sem bő energiatartalékait, és ha lefogy, feléli a szervi zsírokat is. Télen rendszerint elpusztulnak, vagy ha nem, az ilyenek szervezete legyengül, szabályos anyagcserét folytatni majd csak akkor tud, ha a szervizsír-hiányt már pótolta. Amíg ez be nem következik, a paraziták súlyosan károsítják, és járványos betegségek is felléphetnek. 130
