Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
6. A tógazdasági termelés alapműveletei
A tavak szárazon tartása Az állandóan víz alatt tartott tavak egyre inkább alkalmatlanná válnak a nagy halhozamra, természetes termőképességük hanyatlik, a halastó elértéktelenedik. A tavak teleltetésének nevezzük, ha az őszi lehalászást követően szárazon hagyjuk a tavakat. A téli szárazon tartás eredménye, hogy sok halastavunk, amelyik már kétszeresen, háromszorosan is „túlélte” az építésekor előirányzott üzemidőt (a völgyzárógátas tavakat 30 évi, a körgátas tavakat 50 évi üzemidőre tervezték), kizárólag ennek a szárazon tartott szakasznak az eredménye. Törekedjünk rá, hogy legalább minden második évben sor kerüljön erre a műveletre, de az „elöregedett” tavakat rendszeresen, minden télen teleltessük. A tavak nyár altatásának nevezzük azt a szakaszt, amikor a nyár elejéig (pl. ívató, ivadéknevelő tavak), vagy a nyári lehalászást követően legalább 4-6 hétig a tó szárazon áll. Ezt követően már a nyárvégi vagy őszi kihelyezéshez a tó feltölthető. A szárazon tartás ajánlott „forgója”: két teleltetésre legalább egy nyaraltatás essen. Akár teleltetjük, akár nyaraltatjuk a tavat, ilyenkor újítsuk fel a partvédelmét, javítsuk ki a trágyarakodókat, zsilipeket, hozzuk rendbe a lecsapoló árkokat, készítsük fel a tavat az újabb termőidőszakra. Minden esetben tökéletesen csapoljuk le a vizet, még kopolyák se maradjanak (ezekben vadhalak, kórokozók túlélhetik a szárazontartás időszakát). Fontos tudni: a halastó zsiliprácsait akkor is a helyükön kell hagyni, ha szárazon állnak! A szárazon tartott tavat is rendszeresen ellenőrizni kell. Nem kerülheti el a figyelmünket, hogy a csapadékvíz kifolyt-e a tóból, a zsilipben benne van-e a halrács stb. A tó szárazművelése A tavak szárazontartási tapasztalatai nyomán - ott, ahol ennek a lehetősége megvolt - szárazműveléssel is bővítették ezt a hozamfokozó eljárást. A tófenék megművelésére csak kevés halastó talaja alkalmas. Ám ahol ez lehetséges, ott érdemes a tótalaj szárazművelésével is foglalkozni. Cseh, lengyel és német haltenyésztők a Dubics- és az előnevelő tavakat rendszeresen a halászmester konyhakertjének adják, mert a növénytermesztéssel járó talajművelés igen jó, higiénikus környezetet teremt az ivadéknak (pl. karalábét, retket, uborkát stb. termesztenek a halak területfoglalása előtt és után). Hazánkban az 1950-es évek nagy hasvízkór járványai miatt egyes gazdaságokban nem volt annyi tenyészanyag, hogy a tavakat kihelyezhették volna. Ekkor a tófenéken növényeket termesztettek (pl. a Hortobágyi Tógazdaságban). Az ekkor szerzett tapasztalatok nyomán indult el hazánkban a váltóüzemű tógazdaság, mint a tóhasznosítás egyik sokat ígérő megoldása. Eredményeként javult a tavak termelékenysége; a takarmányhiányos években a rossz talajokon rekord növénytermesztési hozamokat értek el (pl. kukoricából, napraforgóból). 125
