Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)
6. A tógazdasági termelés alapműveletei
A szarvasi HAKI-ban vizesforgó kialakításával a rossz szerkezetű, szikes területekre kidolgozták azt a gazdálkodási rendszert, amelyik az egymástól teljesen eltérő kultúrák kölcsönhatására épül. A tóterület vetésforgószerű hasznosítása három szakaszra oszlik: Az I. szakaszban 3-4 éven keresztül kombinált népesítésű halállományt nevelnek a vízben, a víz felületén pedig intenzív pecsenyekacsa-nevelést folytatnak. Ezzel a tó kettős húshasznosítását érik el. A II. szakaszban 2-3 éven át pillangós növényt termesztenek. A lecsapolt tó higiéniai állapota rendbe jön, oxigén-háztartása megjavul. A tó töltéseit, berendezéseit ez idő alatt kijavítják. A III. szakaszban 3^1 évig rizst termesztenek. Majd kezdődik minden elölről... 6.3 Haltakarmányozás 6.3.1 A haltakarmányozás jelentősége A hal takarmány ozás célja ugyanaz, mint a meleg vérű állatoknál - a testtömeg gyarapítása -, ám a kivitelezése nagyban különbözik azokétól. Sok a párhuzam a háziállatok „abrakolása” és a halak abraktakarmányozása között, de a különbségek is tetemesek. Ezért azt tanácsoljuk, mielőtt bárki nekifog halainak etetéséhez, ismerje meg alaposan a haltakarmányozás részleteit, s gondolja végig a tennivalókat. Az elméleti ismeretek tudása éppen olyan fontos, mint a gyakorlati tapasztalatoké. Egyik nincs a másik nélkül! Ha valamelyik hiányzik, csak fél sikerre számíthatunk, az pedig kevés a gazdaságos, nyereséges halgazdálkodáshoz. A korszerű, tudományos szemléleten alapuló haltakarmányozás a XX. században fejlődött ki, ám a takarmányozás fejlődése ma sem tekinthető befejezettnek. Évről évre változik a haltenyésztés eszköztára, és ebben a haltakarmányozás is fontos szerephez jut (pl. korszerű haltápok alkalmazásával). A haltakarmányozás önmagában körülhatárolható szakismereteken alapul, saját fogalmi és értelmezési rendszere van, de a gyakorlatban már nem önálló tudásanyag; eredményessége csak a haltenyésztés más műveleteivel együtt érvényesül. Ez az oka, hogy a tógazdasági technológia fejlődése során a haltenyésztők csak olyan takarmányozási eljárásokat fogadtak be, vagy tűrtek meg, amelyek a haltenyésztési módszerek teljességét, összehangolt kivitelezését támogatták, és mindazokat mellőzték, kizárták a gyakorlatból, melyek nem harmonizáltak a technológia összességével. így maradt meg mind a mai napig a régmúltból a takarmány-együttható és a közelmúltból a keményítőérték alkalmazása. Tógazdaságainkban a haltakarmányozás a leghatékonyabb hozamfokozó eljárás; a gabonamagvak etetése a pontyhozamot a tavak mindenkori tennészetes hozamához képest megkétszerezi, két és félszerezi, a tápetetés pedig megtöbbszörözheti. 126
