Lajkó István - Tasnádi Róbert: A tógazdasági haltenyésztés alapjai (Agroinform Kiadó, Budapest, 2001)

1. Halastó-művelési alapismeretek

> az élettelen (pl. felkeveredett iszap, hordalék) és élő (plankton) lebegő anya­gok mennyisége, > téli időszakban a jég- és hótakaró vastagsága, > a különböző típusú áramlások és a hullámzás erőssége, mely az iszap és üle­dék felkavarodását segíti elő, illetve az erősen hullámzó víz a napfény je­lentős részét visszaveri. Az erősen zavaros, kevésbé átlátszó víz mélyebb rétegeibe nem, vagy csak igen kevés fény jut. A fényhiány gátolja a növényi fotoszintézist, aminek következtében csökken a szervesanyag- és oxigéntermelés. Tehát tartós fényhiány esetén oxigén­hiány okozta halpusztulással, vagy a haltermelés mennyiségi csökkenésével kell számolni. A túlzottan tiszta, átlátszó fény sem kedvez a vízi életnek. Az erős fényben „túlfény hatás” miatt szintén szünetel a fotoszintézis. Az ilyen vízben egyébként va­lamilyen oknál fogva kevés élőlény van. A káros túlfényhatás megelőzhető, illetve kiküszöbölhető kellő mértékű népesítéssel, az algák elszaporodását elősegítő trá­gyázással és a túlburjánzott hínárnövényzet visszaszorításával. Az átlátszóság mérésére egy kb. 20-25 cm átmérőjű fehérre festett és zsinegre sze­relt fémkorongot vagy csempe darabot használhatunk. Használata során (lassú leeresz­tés mellett) azt kell megfigyelni, hogy a fehér korong hány cm-es mélységben tűnik el, illetve visszaemelésekor mikor válik ismét láthatóvá. A kétféle számadat átlaga ad­ja meg a víz zavarosságának számadatban is kifejezhető értékét. Egy halastó zavaros­sága akkor mondható jónak, ha a mérések eredménye 25-35 cm közötti érték. A víz hőmérséklete: A víz hőmérsékletét legnagyobb mértékben a Napból su­gárzás útján érkező hőenergia szabályozza. A vízi élő szervezetek testhőmérsékle­te nem állandó, hanem azt a környezetük, vagyis a víz határozza meg. Hideg víz­ben a halak nem, vagy csak alig táplálkoznak. A vízhőmérséklet emelkedésével párhuzamosan a halak étvágya rohamosan emelkedik. Hőmérséklet szempontjából beszélhetünk hideg vizekről (maximális hőmérsék­letük 10 °C), hűvös vizekről (maximális hőmérsékletük 20 °C) és meleg, pontyte- nyésztésre is alkalmas vizekről, melyek hőmérséklete nyáron 20 °C feletti. Hazánk területe a 45. szélességi fok térségében fekszik, így a különböző évsza­kokban a Napból érkező fény és hőenergia nagysága meghatározott. Az állóvizeink hőmérsékletét legnagyobb mértékben a befolyó vizek hőmérséklete, mélysége és a tengerszint feletti magassága határozza meg. A halastavainkban az optimális át­lagos vízmélység 1,4-1,6 m. Ez a vízmélység kellő nagyságú életteret biztosít a halállománynak. A nyári napfény még képes a fenékig lehatolni, és így az egész víztest hőmérséklete a ponty igényének megfelelően kellően fel tud melegedni. A víz sűrűsége: A víz sűrűsége és a hőmérséklet egymástól szinte elválasztha­tatlan, a két fizikai tulajdonság szoros összefüggésben van egymással. A 4 °C-os víz sűrűsége a legnagyobb (1 dm3 +4 °C-os desztillált víz tömege 1 kg). Ha tehát a 4 °C-os víz hőmérséklete csökken vagy emelkedik, akkor mindkét esetben a sű­rűsége is csökken. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom