Kozák Miklós: A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógépek felhasználásával (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977)
Első rész. A szabadfelszínű permanens és nempermanens vízmozgások elmélete - 2. A szabadfelszínű nempermanens vízmozgások differenciálegyenletei
Trapézszelvényű, nemprizmatilcus medrekre a (2.3—28) dinamikai egyenlet alakja: 8Ä 2«'Q QQ a' dQ Q2-------a A r-------1---------------1-------------1---— d x dx gF2 dx gF dt К2 (2.3-29) ahol a dFfdx értékét a (2.3 — 13) összefüggés adja. A két alapegyenlet a fentiektől eltérően más független változókra is rendezhető. 2.4. AZ ALAPEGYENLETEK KIEGÉSZÍTÉSE MELLÉKFOLYÓKRA A természetben előforduló vízfolyások és csatornák rendszerint sohasem magányosak, hanem egymással összefüggő rendszert képeznek és a főágba mellékágak csatlakozhatnak (2.4—1. ábra). Az eddig ismertetett folytonossági és dinamikai egyenlet csak magányos folyószakaszra érvényes. A mellékágak becsatlakozásánál a folytonossági és a dinamikai feltételek figyelembevételére újabb egyenletekre van szükség. A mellékágnak a főágba történő becsatlakozását vagy kiágazását kétféleképpen vehetjük figyelembe: folyamatosan és koncentráltan. A mellékágaknak a befogadóba történő csatlakoztatása, tulajdonképpen a mellékág alsó határ- feltételének implicit módon történő megadása. 2.4.1. MELLÉKÁGAK FOLYAMATOS CSATLAKOZÁSSAL A módszer lényege, hogy a mellékág betorkollásánál a főág számítási szakaszának Ax hosszúságát úgy vesszük fel, hogy az megegyezzen a mellékág torkolatának b szélességével (2.4—1. ábra). Ebben az esetben, a főág Ax hosszúságú torkolati szakasza, a mellékág Qm vízhozamából számított b n-1 n n+1 гн-2 a) L Лх (2.4-1) 2.4—1. ábra. Mellékfolyók csatlakozásának sémája 82
