Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

8. A vízjárás szabályozása tározónál

d) meghatározandó a gátkorona él- és az árvizi duzzasztási vizszint közötti magassági méret, az un. árvédelmi és hullámverési biztonság. Ennek legkisebb értéke alacsony gátaknál 1,0 m, középmagas gátaknál 1,30 m, magas gátaknál 1,60 m.;

e) meghatározandó az alvizi oldalon létesítendő szivárgó padka vagy szilrőszőnyeg minimális méretei.

Az ÓVSZ idézett részeihez a következő megjegyzéseket fűzhetjük:

A gátkorona hossz- és keresztszelvénye a csapadék levezetése céljából egyaránt "bogárhát" alakú legyen, vagyis középen legyen magasabb, mint a széleken. A hullám, rézsűre való felfutási magasságát (t) Dzsunkovsz- ki képletével számíthatjuk:

t = 3, 2 k • h- tgo< (8.21)

ahol:

k - az érdességi tényező, mely természetes partnál: k = 1, kőszórás esetén: k = 0,78.- a rézsű hajlásszöge,

_h - a hullámmagasság.

A hullám magasságára javasoljuk Andrejanov következő tapasztalati képletét alkalmazni:

h = 0, 0208 W5/4- L1/3 (8.21)

ahol:

W [m/sj - a szél sebessége

L [kmj - meghajtási hossz (8.22)

8.5.2.2 A völgyzárógát részűje

A gát rézsűje elsősorban a gát magasságától és a gát építési anyagától függ. Zamarin szerint, részletes feltárások nélkül, különböző magasságú gátakhoz az alábbi rézsüméretek ajánlhatók: (a számláló a felvizi, a nevező az alvizi rézsűhajlása

65

t