Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

11. Vízerőhasznosítás

képletből határozható meg, ahol az évi közepes teljesitményt jelenti:

QkH [kW]

(11.5)

max

J

0

SO

TARTÓSSÁG

VIZTOZAM TABJOSSAGA

100 %

MUrtZA (T^UEsrrnÉny) TABTÓSSAGA

vízhozamok TARTÓSSÁGA f/.l

11.5 ábra

Vizhozamtartó.ssági görbe (a) és az elméleti vizerőkészlet görbéje (b)

A képletben a vizsgált folyószakasz hosszú időszakra vonatkozó közepes

vízhozama, H pedig a közepes vizhozamnálkialakuló vizszintből meghatározott esés.

Az egész vízfolyás elméleti vizerőkészletét az egyes folyószakaszok vizerőkészletének összege adja meg. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az elméleti vizerőkészlet nem azonos sem a műszakilag, sem a gazdaságosan hasznosítható vizerőkészlettel.

A műszakilag hasznosítható vizerőkészlet a földrajzi adottságok, az energiaveszteségek, a vízkészletek és az energiaátalakitásokra fordított veszteségek miatt kevesebb, mint az elméleti vizerőkészlet.

A gazdaságosan hasznosítható vizerőkészlet viszont a műszakilag hasznosítható vizerőkészletnek az a hányada, amelynek kihasználása más lehetséges energiatermelési módokkal összehasonlítva, a hasznosítás tervezett idején versenyképes.

278