Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízfolyások rendezése és hasznosítása 2. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

11. Vízerőhasznosítás

11.2 A vízerőművek osztályozása a hasznos esés nagysága szerint

A vízerőműveket különböző szempontok szerint osztályozhatjuk [~20] :- a vizien?rgia forrása,- energiagazdálkodás jellege- vízgazdálkodási szempontok- a táj jellege és végül- a hasznos esés nagysága szerint.

Ezek közül legfontosabb a hasznos esés szerinti csoportosítás, mivel a vízerőművek általános elrendezése és a műtárgyak típusa, szerkezeti kialakítása elsősorban a hasznos esés (H) nagyságától függ. Ennek alapján a vízerőműveket három csoportba soroljuk:

1. kisesésű vízerőmű, ha H < 15 m (11.6/a ábra)

2. közepes esésű vízerőmű, ha 15 < H < 50 m (11.6/b ábra). i 3. nagyesésü vízerőmű, ha H > 50 m.

A megadott határértékek csak tájékoztató jellegűek és nem jelentenek éles elkülönítést.

A kisesésű vízerőművek főbb jellemzői:

a) a vízfolyás síkvidéki szakaszán rendszerint laza üledékes talajon létesül;

b) a medret duzzasztóművel zárják el;

c) viszonylag nagy vízhozamot hasznosít;

d) szárny lapátos, (Kaplan) esetleg Francis-turbinával van felszerelve;

e) csak kismértékű tározással kapcsolatos, ezért az energiatermelés ingadozó vagy szakaszos.

f) a termelési önköltség viszonylag nagy, mert a költségek elsősorban

a hasznosított vízhozamtól függenek (a P =9,8 QH szorzatban azonos teljesítményhez a kisesésű vízerőműben, nagyobb Q vízhozam tartozik, mint a nagyesésü vízerőműben).

A nagyesésü vízerőművek jellemzői pedig:

a) a vízfolyás hegyvidéki szakaszán, rendszerint szilárd kőzeten épül;

b) völgyzárógáttal vagy alacsony fix-, esetleg vegyes gáttal végzik a duzzasztást;

c) viszonylag kis vízhozamot hasznosít;

d) Francis- vagy Pelton-turbinával működik;

e) rendszerint jelentős vízmennyiséget tároz;

f) a termelési önköltség viszonylag kicsi.

279