Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

2. A bangladeshi Karnafüli folyó gátjához tartozó homlokbukós árapasztó pusztulása

2. A BANGLADESHI KARNAFÜLI FOLYÓ GÁTJÁHOZ TARTOZÓ HOMLOKBUKÓS ÁRAPASZTÓ PUSZTULÁSA

2.1 Az árapasztó leírása

A Karnafuli gát homlokbukós árapasztójának bukőnyilásait 16 db, egyenként 12,2 m hosszú szegmens gát zárta le. A 15 db 2,1 m széles pillér osztotta fel a 227 m szélességit szabadnyílást. A gátak kiiszöbszintje a 80.25 láb (24,46 m) magasan volt. Arviz idején aj^egmens tábla felhúzásával a viz a küszöb után, a gát hátlapján lezúdult egy vizládába, melynek fenékszintje - 7 láb 3 incs ( ~ 2,2 m) volt. így az átbukási magasságot nem számítva, a vizsugár lebukási szintkülönbsége 11,27 m volt.

A gát hátlapja, melyen az árvíz lezúdult, egy surrantöt képezett. A bu- kőgát 80, 25 lábnyi koronaszintjétől (2-1, ábra) a 49,50 láb szintig a surrantöt a tömör beton sulygát hátlapja képezte. A surrantó további, kb. 35 m hosszú szakaszán a gát földszerkezetü volt, melynek felső felületét, 0, 45 m vastagságú vasbeton lemezekkel borították. A vasbeton lemezek alá homokos kavics szűrőt helyeztek. A szivárgó vizek összegyűjtésére egy 30cm átmérőjű betoncsövekből kialakított szivárgó drénhálózatot (2-1. ábra) építettek be. A dréncsövek az összegyűjtött vizet a vizládába vezették.

2.2 Az árapasztó pusztulása

Az árapasztó által levezetendő legnagyobb vízhozam a tervezők szerint Q = 12 700 m^/s volt. Az 1961-ben megindított üzemeléstől számítva mintegy fél évig a legnagyobb levezetett vízmennyiség 3 400 m^/s volt, ami a surrantó egységnyi szélességére vonatkoztatva q = 10 m^/s/m (igen nagy érték!). A féléves üzemelés alatt észlelték, hogy a surrantőnak a vasbeton lemezekkel borított részén a lemezek elmozdultak. A három lemez közül először a középső mozdult ki, majd az elmozdult lemezek lecsúsztak és ösz- szetörtek (2-1., 2-2. fényképek). Az erős kimosások miatt később az alsóbb lemezek is tönkrementek (2-3.fénykép). Amint a hibát észlelték, az árapasztót a csapadékviszonyok miatt azonnal nem lehetett lezárni, ^részletes vizsgálatot csak akkor tudták végrehajtani, amikor a monszun-időszak végétért. Időközben ellenőrizték az összetört lemezek alatt keletkező kimosásokat, de azok tovább már nem növekedtek, és nem veszélyeztették a gát, illetve a bukóküszöb biztonságát (2-3. fénykép).

23