Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

1. Földgát surrantós árapasztó műtárgyának meghibásodása

szivárgónak nyilván az alsó végén gondosan kiképzett nyilásokat kell készítenünk, mert ebben az esetben remélhető, hogy a műtárgy végénél a nyomás tényleg csökken a környező vizszint magasságának megfelelően. A nyomásvonalak még kedvezőtlenebbül alakulnak, ha a surrantó végéhez vízzáró burkolati meder csatlakozik. A felhajtóerő csökkentésére hatásos módszer volna az A pont környezetében szürőzött szivárgó nyilásokat létesíteni.

Az előzőekben tárgyalt ütések és nyomásingadozások azonban a szivárgó nyílásainál is felléphetnek és egy-egy ilyen ütés a szivárgóban a hang terjedési sebességével megegyező sebességgel terjed tovább. Bár egy-egy ütésnek a munkavégző képessége kevés, azonban az ismétlődő ütések és nyomásingadozások megmozgathatják a burkolat elemeit, azokat meglazítják és a talajtörést előkészítik.

Az árapasztó és a meder csatlakozásánál szintén figyelembe kell venni a szivárgásra vonatkozólag azokat a minőségi megállapításokat, amelyeket tettunk. Szükséges, hogy a műtárgyat a végén fog zárja le. Ezt a fogat azopban nem szabad körülvenni durva, a vizet jól vezető és nagy hézagtér- fogatu szűrő, vagy kavicsrétegbe helyezni. A fog olyan mélyen legyen, hogy az azt követő nem vízzáró, esetleg szürőágyazatba helyezett terméskő burkolat vagy terméskő szűrő réteg alsó felülete alatt elegendő magasság álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a szűrőrétegbe belépő szivárgó viz sebessége ne legyen veszélyes.

A vizütések okozta rezgések káros hatását szembeötlően mutatta az Indiában épített Bahkra völgyzárőgát árapasztó surrantőjának katasztrófája. * A két csatornából álló árapasztó surrantót középen függőleges irányba mérve 19 m magas, fent 1,50 m, alul 6,10 m vastag fal választotta ketté.

A völgyzárógát építése közben, amikor a gát mintegy félmagasságig volt megépítve, egy fentről érkező árvíz áteresztése érdekében igénybe vették a félig kész árapasztót. Az árvíz átfolyása közben a két oldalt lezúduló vízmennyiség a választőfalat a vizugrás kezdetének a helyén mintegy 32 m hosszúságban felborította és összetörte. A katasztrófa után a helyreállítás érdekében modellkísérlettel igyekeztek tisztázni a katasztrófa okát és a fellépő erőket. Itt is nyomáslökéseket tapasztaltak, megállapították, hogy a vízmélységgel arányosan nőnek a nyomások és ütések, egy függőlegesben mérve nem egyidejűleg lépnek fel, gyakran szívás és lökés változik ugyanabban a függőlegesben és a fal két oldalára sem hatnak egyidejűleg az ütések. Különböző vízhozamokkal és különböző léptékű modellben végezve a kísérleteket általában nagyságrendileg egyező eredményeket kaptak. Nem tudtak összefüggést megállapítani a lökések és rezgések periódusa és nagysága között.