Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

1. Földgát surrantós árapasztó műtárgyának meghibásodása

szivárgónak nyilván az alsó végén gondosan kiképzett nyilásokat kell készí­tenünk, mert ebben az esetben remélhető, hogy a műtárgy végénél a nyo­más tényleg csökken a környező vizszint magasságának megfelelően. A nyo­másvonalak még kedvezőtlenebbül alakulnak, ha a surrantó végéhez vízzáró burkolati meder csatlakozik. A felhajtóerő csökkentésére hatásos módszer volna az A pont környezetében szürőzött szivárgó nyilásokat létesíteni. Az előzőekben tárgyalt ütések és nyomásingadozások azonban a szi­várgó nyílásainál is felléphetnek és egy-egy ilyen ütés a szivárgóban a hang terjedési sebességével megegyező sebességgel terjed tovább. Bár egy-egy ütésnek a munkavégző képessége kevés, azonban az ismétlődő ütések és nyomásingadozások megmozgathatják a burkolat elemeit, azokat meglazít­ják és a talajtörést előkészítik. Az árapasztó és a meder csatlakozásánál szintén figyelembe kell ven­ni a szivárgásra vonatkozólag azokat a minőségi megállapításokat, amelye­ket tettunk. Szükséges, hogy a műtárgyat a végén fog zárja le. Ezt a fogat azopban nem szabad körülvenni durva, a vizet jól vezető és nagy hézagtér- fogatu szűrő, vagy kavicsrétegbe helyezni. A fog olyan mélyen legyen, hogy az azt követő nem vízzáró, esetleg szürőágyazatba helyezett terméskő bur­kolat vagy terméskő szűrő réteg alsó felülete alatt elegendő magasság áll­jon rendelkezésre ahhoz, hogy a szűrőrétegbe belépő szivárgó viz sebes­sége ne legyen veszélyes. A vizütések okozta rezgések káros hatását szembeötlően mutatta az Indiában épített Bahkra völgyzárőgát árapasztó surrantőjának katasztrófája. * A két csatornából álló árapasztó surrantót középen függőleges irányba mér­ve 19 m magas, fent 1,50 m, alul 6,10 m vastag fal választotta ketté. A völgyzárógát építése közben, amikor a gát mintegy félmagasságig volt megépítve, egy fentről érkező árvíz áteresztése érdekében igénybe vették a félig kész árapasztót. Az árvíz átfolyása közben a két oldalt lezúduló víz­mennyiség a választőfalat a vizugrás kezdetének a helyén mintegy 32 m hosszúságban felborította és összetörte. A katasztrófa után a helyreállítás érdekében modellkísérlettel igyekeztek tisztázni a katasztrófa okát és a fel­lépő erőket. Itt is nyomáslökéseket tapasztaltak, megállapították, hogy a vízmélységgel arányosan nőnek a nyomások és ütések, egy függőlegesben mérve nem egyidejűleg lépnek fel, gyakran szívás és lökés változik ugyan­abban a függőlegesben és a fal két oldalára sem hatnak egyidejűleg az üté­sek. Különböző vízhozamokkal és különböző léptékű modellben végezve a kí­sérleteket általában nagyságrendileg egyező eredményeket kaptak. Nem tud­tak összefüggést megállapítani a lökések és rezgések periódusa és nagysága között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom