Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

1. Földgát surrantós árapasztó műtárgyának meghibásodása

1.3 Tanulságok

Összefoglalva az eddigieket, földgátak vékony burkolatszerii árapasztó bukóinál az egyéb idevonatkozó előírásokon kivill a következőket kell figyelembe venni:

1. A surrantő végénél keletkező vizugrás helyén, különösen annak kezdetén lökésszerű nyomásingadozások lépnek fel. Ezt figyelembe vehetjük a számításokban, ha a vizréteg vastagságával egyenlő sztatikus viznyomást

a sebességmagasság 40%-ával növeljük vagy csökkentjük, aszerint, hogy melyik érték a kedvezőtlenebb.

2. Vízzáró fenékburkolat és oldalfalak esetében a surrantó végénél

a terepszinttel egybeeső talajvizállást kell feltételezni a felhajtóerő meghatározásánál.

3. Szűrőréteget a műtárgy teljes hosszában nem szabad alkalmazni.

Ha a felhajtóerő csökkentésére az alsó vég közelében, a vizugrás helyén mégis alkalmazunk ilyet, a viz kivezetéséről gondoskodni kell és az ilyen szürőt összhangban kell megtervezni a gát mögött esetleg létesített szűrőrendszerrel. Mindenképpen azonban figyelembe kell venni egy ilyen, az árapasztó alá helyezett szűrő hatását a csatlakozó gátszelvényre.

4. Az árapasztó küszöböt (bukókorona) hossz-metszetben enyhe Ívben kell a surrantó rézsűjéhez csatlakoztatni.

5. A surrantó végén fellépő ütések csökkenthetők érdes surrantó alkalmazásával. Sima, ives, bukókorona után következő érdes surrantő nem rontja az árapasztó vízhozam-tényezőjét, azonban lényegesen csökkenti a lejtő végére érkező viz sebességét.

6. Földgátak árapasztó műtárgyait az erőhatások szempontjából célszerű arra a vízhozamra méretezni, amelyik mellett előálló tóvizszint a tározőgát biztonságát kimeríti. (Koronával szinelő vizszint.)

Hosszú, keskeny surrantóknál a térbeli szivárgás kedvezőtlen hatásával feltétlenül számolni kell.

18