Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
1. Földgát surrantós árapasztó műtárgyának meghibásodása
tárgy alatt kavicsréteget helyezünk el és ebben a rétegben szivárgó viz kivezetéséről az utolsó fog előtt gondoskodunk. A 2-es jelű nyomásvonal a fogak hatásának figyelembevételével van szerkesztve, mig a 3-as jelűnél csak a felső fog van figyelembe véve. A felhajtóerőre tehát nincs lényeges hatással a fogak alkalmazása ebben a szemléletben, viszont az átszivárgó viz felhajtóereje bármelyik megközelítésnél is az A f '-tnál olyan értékű, hogy a viz itt oldalt szükségszerűen kilép a terepre és esetleg talajtörést is okozhat. Ugyanakkor, ha néhány méternyire az árapasztótól, annak tengelyével párhuzamosan, metszetet készítünk a földtöltésről és abban berajzoljuk a különböző nyomásvonalakat, látjuk, hogy akár a tő legnagyobb árvízi vizszintjéhez, akár az üzemi vizszinthez rajzoljuk meg a szivárgási vonalakat az A pont környezetében kisebb viznyomásokat kapunk, mint ami a műtárgy alatti szivárgásból származik. Az 1-4. b. ábrán kétféle módon szerkesztett nyomásvonalakat látunk. Az egyik, a magasabb vízálláshoz tartozó, abban az esetben alakul ki, ha a gát alatti talaj teljesen vízzáró. Ez a kedvezőtlenebb, de a ritkábban előforduló eset. (Nem valószínű, hogy ha az altalaj jó vízzáró anyagból van, a gát ne hasonló vízzáró anyagból készüljön, vagy legalább ilyenből készült magja ne legyen.) A második vonal a közelitő tapasztalati esésvonalat mutatja, akkor ha a gát és altalaj vizáteresztőképessége ugyanaz. A műtárgy hosszirányában a számított nyomások tehát legfeljebb a műtárgy tengelyvonalában állhatnak elő és a műtárgy szélein, ahol a töltéssel vagy a tereppel érintkezik a műtárgy oldalfala, a nyomás legfeljebb a talajvízzel teljesen telitett állapotnak megfelelően alakulhat ki. A tengely- vonalra merőlegesen tehát az _A pont környezetében áramlás indul meg, aránylag rövid útvonalon és meglehetős nagy nyomáskülönbség mellett. Ha az 1 -4. a. ábrát vesszük szem ügyre, akkor látható, hogy ha a nyomások tényleg úgy alakulnak, mint a rajz mutatja, akkor A helyen vagy meg kellett a burkolatot vastagitani, vagy a burkolat ezen a helyen felszakad. A túlzott vastagságú burkolat ellen szokásos szűrőréteget alkalmazni abban a reményben, hogy a kisebb ellenállású utat adva a szivárgó vizeknek, a nyomást erősen csökkenti. Ha ilyen szűrőréteget olyan vastagságban tervezünk, hogy az építés bármilyen technológiája mellett remélhető legyen a jó működése, akkor a vastagságnak legalább 30-40 cm-nek kell lenni, nehogy a szűrőréteg helyenként az építés közben az altalajjal összekeveredjék. Ilyen összekeveredés esetében a szűrőréteg vezetőképessége csökkenhet és igy a felhajtóerő megnőhet. így a szivárgó réteg ilyen módon veszélyesebb lehet, mintha egyáltalában nem készítettünk volna szivárgót. Tehát, veszélyes a vízzáró burkolatból készült műtárgy alá a teljes hosszúságra és szélességre kiterjedő kavicsréteget tervezni, mert az abban az esetben, ha nem jól működik, megkönnyíti a műtárgy alatt a kedve- zőtleny nyomásvonalak kialakulását, és a kavicsszivárgó eltömődése vagy vizvezető képességének helyi csökkenése olyan helyi nyomásnövekedést okozhat, amelyek nagysága elérheti a tóban levő vizszint magasságát is. Az ilyen 16
