Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
13. Vízfolyásokba vezetett szennyvízlevezető csövek hibái
13.5 A cső és a meder kapcsolata A szenhyvizbevezető cső nemcsak a szennyvizet vezeti a sodorvonalhoz, hanem épitése alatt és elkészülte után is befolyásolhatja a meder fejlődését. Ha a csövet egyszerűen lefektetjük a folyómeder fenekére, akkor mint sarkantyú működik és nemkivánatos lerakódásokat okozhat, azonkívül a viz folyása a csövet elmozdíthatja, sebesebb viznél eltörheti és elgörgetheti. Finom homok altalajban és 1 méterig terjedő sebességnél végzett kísérletek szerint az 1 m átmérő körüli cső azonban már nem okoz sem kimosásokat, sem feltöltőd és eket a cső környezetében, akkor, ha a cső félátmérője a mederfenék alá esik, tehát a cső csak félig van besüly- lyesztve a mederfenékbe. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy maga a mederfenék nem állandó és nem mozdulatlan, hanem bizonyos határok között változtathatja magasságát egy-egy árviz vagy vizszintváltozás után. A cső helyét tehát úgy kell megválasztani, hogy a lehetőség szerint ne kerüljön a meder felületére, hanem olyan mélyen legyen beásva, hogy a vízjárással kapcsolatos mederváltozások ne érintsék. Erre általában a folyók domború partjainál levő zátonyok kedvezőbbek, az itt elhelyezett csöveknél remélhető, hogy a cső kimosódása nem fog előfordulni. A Dunánál azonban még itt is óvatosaknak kell lennünk, mert a Dunának a középvizhez alakult medrénél előfordulhat, hogy hosszantartó kisviz a kisvízi medret úgy alakítja, hogy a kisviz homorú partja a középviz domború partjához kerül és itt a parti zátonyt elmogsa. A cső jó elhelyezése tehát a befogadó folyószakasz időbeli alakulásának alapos ismeretét és tanulmányozását teszi szükségessé. Az előbbiekből következik, hogy a csőnek túlzott mértékben való be- süllyesztése a mederfenékbe általában nem szükséges, a jő helykiválasztás esetén 1-2 m a cső záradéka felett elegendő. Külön kőterítés vagy kőbori - tás általában szintén nem szükséges, kotort kaviccsal borított csöveknél sem tudta a folyó a csövet kimosni akkor, ha a talajborítás felszíne beleilleszkedett a mederfenékbe. A legalább 1 m vastag borítás azonban előnyösnek látszik a hajőK horgonyai által okozható sérüléseivel szemben. A csövek helyén ugyan horgonyzási tilalmat Írnak elő, melyet megfelelő táblákkal jeleznek, azonban ez nyilván egy végszükségben levő hajót nem fog visszatartani a horgonyzástól. A horgonyok ellen azonban 1 méteres kavicsboritás elegendő biztonságot nyújt. 13.6 A hibák elkerülése 1. A sztatikái méretezés szempontjából az eddigi gyakorlatnak megfelelően elegendő az elhelyezés és építés alatt fellépő erők vizsgálata és a belső viznyomás figyelembevétele. Hirtelen ütések, kos ütés ellen való mé\ 171
