Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
13. Vízfolyásokba vezetett szennyvízlevezető csövek hibái
szabadult pakurát ideig-őráig visszafogta, a szennyvizet és magát a paku- raömlést felduzzasztottá és végül az olajfogó merülőgát is megemelkedett és összetört. A megemelkedés alkalmával először a viz szalad ki a gát- udvarból és mint rendkívüli árhullám érkezik a csőhoz, és a cső alsó vége a befogadó által visszaduzzasztott állóvízzel le van zárva. A viz tehát viz- Utést idéz elő, mely a csövet összetörheti. Az elszabaduló pakura azonban fennakadhat a túlfolyó bukón is, és rendkívül megduzzaszthatja a csőszáj előtt a vizet. Ez újra hozzájárul ahhoz, hogy a számított maximálisnál nagyobb vízhozam kerüljön a csőbe, vagy a csövet védő rácson át a plasztikus állapotban levő pakurát átpréselje és ez a cső végén a vizugrás- nál dugót képezzen. Megemlítjük, hogy a felperes (üzemeltető) legutóbb olyan újabb előterjesztéssel élt, melynek értelmében a csatorna meghibásodását a közéiben lejátszódott súlyos földcsuszamlásnak tulajdonítja, mely a cső üzemzavarát megelőzően a közelben történt és okozott súlyos károkat. \ 170 13-5. ábra Pakura összetömörödésének sémája a csővezetékben