Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

13. Vízfolyásokba vezetett szennyvízlevezető csövek hibái

A csőbe való beömlés, a cső felső végénél szintén okozhat lüktető, lökésszerű vizhozamváltozásokat. A cső kezdeténél a csőszájhoz áramlással érkezik a viz és a csőben rohanva megy tovább, A csőszájnál az átmenetben a kritikus vízmélységgel vált át a viz áramlő vizmozgásből rohanóba.

Ilyen lökésszerű vizhozamváitozások ellen csak azzal biztosíthatjuk a csövet, hogy a cső végéhez érkező vízhozamot, ill. az itt kialakuló vízfelszínt megfelelő túlfolyó bukóval szabályozzuk. A cső felső végén gyakran szabályozható elzárószerkezetet ne alkalmazzunk. A csőbe keletkező levegő-térnek megfelelően felhajtóerő keletkezik, amelyik a csövet megmozgathatja. Hasonló hatású a csőszájnak hirtelen eltömődése is. A cső statikai méretezése szempontjából alapvető a csővezetékben kialakuló viz- mozgás ismerete, melyet a következőkben összegezünk.

i ; . '

$ i ■

13-8. fénykép

A megemelkedett, kőterhelés nélkül maradt alámosott cső

A jelenleg tárgyalt vegyes Üzemű (szabadfelszinü és nyomás alatti) csővezetékben kialakult vizmozgás jellegének ismerete alapvetően fontos a csőre ható erők nagysága szempontjából. Egyenes vonalozásu cső esetén az egyes vízhozamokhoz és a változó folyóvizszintekhez tartozó, a csővezetékben kialakuló felszingörbe kielégítő pontossággal számítható. Ha azonban a csővezetékben törések és nagy esések vannak, melyeknek hatására fokozódik a levegő elragadása, akkor a felszingörbe elemi hidraulikai módszerekkel már nem számítható. A felszingörbe alakjának ismerete viszont

167