Kozák Miklós - Sabathiel József: Vízépítési hibák (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
13. Vízfolyásokba vezetett szennyvízlevezető csövek hibái
alapvetően fontos a csőre ható terhelések ismerete szempontjából, mivel a hatóerőktől függ a csővezeték stabilitása. Így pl., ha a csőben nagy sebességgel rohan le a viz, a befogadó viz- szintje alatti csővezetékbe, (13-3.C. ábra) akkor a felszingörbe feletti részen a csőzáradék vonaláig jelentős értékű felhajtóerő keletkezik, melynek értéke a folyó vízállásától és a lefolyó vizmennyiségtől számottevően függ! Ilyen esetekben nem szabad a tervet kisminta kísérletek nélkül elkészíteni! Különösen kiszámíthatatlanná válnak a cső belső nyomásviszonyai, ha a cső hossz-szelvényében sok az olyan törés és nagy esés, melyek fokozhatják a vizsugár levegő elragadását. Ez viszont a függőleges terheléseket csökkenti és igy növeli a csővezeték labilitását. Előfordult, hogy a szennyvizcsővezetéknél a viz alatti csőszakasz és a szárazon fektetett csőszakasz között meredekebb esésű, rövid átmeneti darabok iktattak be (13-4. ábra). Az ilyen elrendezés kedvezőtlen, mert elősegíti a vizugrás keletkezését, és fokozza a viz levegő tartalmát. A szennyvizvezető cső mindig szállít bizonyos mennyiségű hordalékot. A finom agyagos iszap kis töménység mellett elősegítheti a súrlódás csökkenését, ha a csőfalra tapadva azt vékony anyaghártyával vonja be. Általában azonban a hordalék ha szemcsés, kohézió nélküli anyagból áll, fékezi a viz folyását, ill. a csőben mozgó viz sebességének fenntartásához többletesés szükséges. A többletesés annál nagyobb, minél durvább a szemcse és minél nagyobb a töménység. A hordalék tehát kedvező abból a szempontból, hogy a vizugrás hamarabb kifejlődik a csőben és kevésbé valószínű, hogy a viz alatti csőszakaszba hosszan behatol. Veszélyes a pakura viselkedése a vizugrásban. Ilyenkor a nagyobb sebességgel (10-14 mÖmp) érkező pakuradarabok a vizsugárban ütköznek a lassabban folyó vízben úszó darabokkal (1-3 m/mp). Az ütődés alkalmával a pakura darabok összeragadnak és dugót képezhetnek (13-5. ábra). A dugó csak lassan vándorol a csőben, felette felgyűlik az érkező szennyvíz és a dugót növekvő sebességgel kitolja a csőből. Ilyenkor a cső teljesen megtelhet vízzel, egészen a felső nyílásig. A dugó kiszabadulása után a cső hirtelen kiürül, a nagy nyomás miatt a sebesség lényegesen kisebb lesz a csőben, mint amelyik szükséges akkor, ha az árvizet telt szelvénnyel kell levezetni, és a viz levegőt szívhat be a befogadó vizszine alá érő csőszakaszba. Ez a cső lazulását, emelkedését okozhatja. Különösen veszélyes ez a helyzet akkor, ha a dugó által előidézett lassúbb lefolyási szakaszban pakura gyülemlik fel a cső felső rácsa körül, és a dugó kiszabadulása után a rács elzárődik, azonban a rács mögött még levegőt tud szívni a cső. Ilyenkor a hirtelen elzárás okozta zavarok állhatnak elő. A tervező (vagy az üzemeltető) felismerve azt, hogy mindenképpen meg kell akadályozni a pakurának a csőbe való behatolását, egyes esetekben a csőhöz vezető nyílt árokban pakura- és olajfogó gátat alkalmaztak. A fentebb említett üzemi balesetnél azonban bebizonyosodott, hogy az ilyen gát több veszélyt rejt magában, mint hasznot. A nagyobb mennyiségben el168
