Kozák Miklós - Hamvas Ferenc: Vízépítési tapasztalatok (BME Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1982)
32. Egy belvízcsatorna rendszer tervezése, építése és üzemeltetése során felmerült problémák
- a csatornák és különösen a főgyűjtőcsatornák rendkívül elhanyagolt állapotban voltak (32-1, 2, 3*, képek),- a meder fLivel, sással történő benövése a nedvesített keresztmetszetet 20-50%-ra lecsökkentették,- a meder érdességének növekedése 200-300%-ra is megemelkedett és ezzel arányosan csökkent a vizszállitóképesség is,- az áteresztő műtárgyak legtöbbje a vízszállítás szempontjából a legkritikusabb helyeken (a felvizi és alvizi részeken) annyira benőttek, hogy a belépési veszteség és a műtárgy vizátbocsájtő képessége az eredeti 20-25%-ra csökkent,- a belvízcsatornák tervezésének alapelvei szerint a cstornákból kitermelt földet a csatorna két oldalán egyenletesen úgy kell elteregetni, hogy az ne akadályozza se az agrotechnikai művelést, se a belvíz befolyását a csatornába. A fényképfelvételek és a helyszíni szemlék azt bizonyítják, hogy e téren építési mulasztások történtek,- a csatornák és számos műtárgy nem a terv szerinti méretekkel és fenék - szintekkel épült meg. A 10-15 cm-rel magasabb fenék és a bentmaradt földdombok a csatorna vízszállító és víztelenítő képességét felére lecsökkentették, részben a szelvényterület, részben az esés is csökkent. A belvízcsatornákat nem az eredeti elképzelés szerint üzemeltették, mert azokat öntözés céljára is felhasználták. Az eredeti megbízásban nem szerepelt az, hogy az üzemeltető a csatornát kettős működésű üzemben akarja tartani, öntözés és belvíz levezetés céljára. Az öntözés egyértelműen fokozza a talaj vízkészletét, egyrészt a csatornákból történt elszivárgás, beszivárgás utján, másrészt az öntözött területeken, ahol nagy kiterjedésű területeken növeli a talaj vízellátását. Az öntözés ugyanakkor növelte a csatornák feliszapolódását, a benőttségét is, és ezzel erősen csökkent a csatornák vizszállitóképessége. Kűlö- nösen kiemelkedő az égéi főgyűjtő csatorna rendkívül elhanyagolt állapota. A belvízcsatornák rendszeres karbantartása alapvető követelmény ahhoz, hogy a rendszer rendeltetés szerint üzemeljen. Az égéi főcsatorna 1065 m-es szelvényében betervezett, de meg nem épített átemelő szivattyúállás hiánya is alapvető oka volt annak, hogy a vízelvezető rendszer nem szálíitott elegendő vizet. Az átemelőhely ugyanis - figyelembevéve a terepviszonyokat - esésnövelő, vagyis vízelvezető képességet fokozza. Ez sem épült megi Ugyanakkor a tervnek is voltak olyan részei (hidraulikai számítások), amelyek lehettek volna korszerűbbek is. A számítógépek korszakában kívánatos lett volna, hogy a hidraulikai számításokat, rendszertechnikai szemlélettel végezzék. Egy matematikai program segítségével a változatok széles skáláját lehetett volna lefuttatni, feltételezve a csatorna elgazosodását, esetleges geometriai változását. Kézi számítással ezt elvégezni lehetetlen. Összegezve: egy korszerű, számitógépes hidraulikai méretezés sok tekintetben helyezte volna nagyitó alá az adott belvizrendszert, melynek eredményeként úgy a hibák, mint a gyenge pontok, de a terv jó tulajdonságai is feltárulhattak volna.- 32 -
