Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. rész. Általános alapismeretek - 1.4 A talajvíztér hidrológiai vizsgálata és a hidrológiai jellemzők bevonás a ahidraulikai számításokba
irányban pedig végtelen kiterjedésű, megcsapolása nincs. Nyugalmi helyzetben a rétegben áramlás nincs, a talajviztükör a felszini viztér szintjében elhelyezkedő vízszintes sik. Külső hatásként tételezzük fel, hogy a felszini viz szintje hirtelen megemelkedik és magasabb helyzetben állandósul. Hatására a rétegben nem permanens áramlás indul meg. Felszini hatások hiányában a réteg mindaddig töltődne, amik a talajviztükör el nem érné a felszini viz emelt szintjének magasságát. Ekkor — az uj helyzetnek megfelelő statikus egyensúly kialakulásakor — a szivárgás megszűnne. Természetesen ellenkező változás esetén a folyamat teljesen hasonlóan folyna le. A felszini viztér szintjét süllyesztve a talajvizfelszin is leszivődna, és a nem permanens megcsapolást követően az uj, mélyebb helyzetű felszíni vizszintnek magasságában alakulna ki a vízszintes talajviztükör. A természetben ezzel szemben sem az emeltszintű tározók, sem a lecsapolőcsatomák környezetében nem találunk az uj vizszintnek megfelelő magasságú, vízszintes tükrü talajvizet, még akkor sem, ha a réteg nagy kiterjedésű és a közelben más tápláló vagy megcsapoló létesítmény nincs. Ennek magyarázatát a felszini hatások érvényesülése adja meg. A felszini viztér szintjének változása után a szivárgás az első időszakban mindig jellegzetesen nem permanens mozgás. A rétegből elvont vízhozam a süllyedő és vízszintesen terjedő depressziós tölcsérből felszabaduló vízmennyiséggel van egyensúlyba, illetőleg a vizszint emelkedésének hatására a rétegbe beáramló viz a fokozatosan előrehaladó és emelkedő talaj- vizhullámban tározódik. A depressziónak, vagy az emelkedő hullámnak az előrehaladása mindaddig folytatódik, amíg akiindulási szelvényen átá- ramló vízhozam egyenlővé nem válik a talajvizfelszin változásának-mértékétől függő felületi hatásnak a teljes hatásterületen összegzett értékével. Ha a felületi terhelés időben nem változik, permanens szivárgás alakul ki ilyen módon, amelyet a rétegbe belépő, 'illetőleg onnan elvont vízhozamnak és a felületi hatásnak (amely felszinsüllyedés esetében többletbeszivárgás, a talajviztükör emelkedésekor pedig többletpárolgás) dinamikus egyensúlya jellemez. Dinamikus ez az egyensúly, mert az említett teljes kiegyenlítődéssel ellentétben ilyenkor az áramlás nem szűnik meg, hanem hozama állandósul. A felületi hatások azonban a klima-adottságokkal szoros kapcsolatban vannak, azokkal együtt évszakos és hosszabb periődusu változások jellemzik. Ezért teljesen állandósult permanens áramlás kialakulására nem számíthatunk. Száraz időszakban az azonos vizfeIszinváltozáshoz tartozó párolgási többlet növekszik, a többlet-beszivárgás csökken. Ennek hatásaként a táplált talajviztér megemelt vízlejtője visszahúzódik, a leszívott depressziós tölcsér kiterjed. Nedves időszakban a folyamat ellentettje játszódik le. Általában azonban ez a mozgás olyan meghatározható középérték körül ingadozik, amelynek adatait a független változók hosszú időszakra vonatkozó átlagos értékeiből számíthatjuk. A számítás elvégzése érdekében természetesen az ismert hidraulikai összefüggéseket úgy kell kiegészítenünk, hogy azokban az áramlásnak külső- 76 -
