Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. rész. Általános alapismeretek - 1.4 A talajvíztér hidrológiai vizsgálata és a hidrológiai jellemzők bevonás a ahidraulikai számításokba
forrásból történő folyamatos táplálása, vagy megcsapolása figyelembe vehető legyen. A mérnöki gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott, vízszintes, közel párhuzamos áramvonalu, sik és tengelyszimmetrikus áramlásra vonatkozó Dupuit-féle egyenletek ilyen kiterjesztésére számos példát találunk az irodalomban (Zunker, 1923; Kamenszkij, 1938; Aravin és Numerov, 1953; Schlifgaarde és társai, 1956). Ezekben az áramlásmenti vizhozamváltozás értékét (felületi hatást) általában a kiindulási szelvénytől mért x távolság függvényében 6 (x) kapcsolat formájában adják meg. Ennek dimenziója — akár sik áramlást és igy egységnyi széles sávot vizsgáltunk, akár tengelyszimmetrikus áramlást — az áramlási sikra merőleges és a fő áramlási iránnyal párhuzamos, általában tehát vízszintes felületegységen egységnyi időben áthaladó vizhözam |~m/sec](l-14. ábra). A kontinuitási egyenlet, ha a szivárgás szabad felszinü sikáramlás, a következő alakban irható fel: ^ = + 6(x); q(x) = qQ+ ? 6(x) dx = yv. 1-14 Jo Nyomásalatti áramlást vizsgálva csak a szelvényterületet jellemző változó y értéket kell helyettesítenünk az állandó m rétegvastagsággal: x q (x) = qQ + J t(x) dx = mv. 2-14 o Tengelyszimmetrikus áramlásra általánosítva a Dupuit-féle összefüggéseket, az egységnyi széles sávban áramló vizhozam Tm^/secl helyett 3 L _1 az r sugaru hengerpaláston áthaladó vízhozamot Tm /secj kell számításba vennünk. Ennek megfelelően a kontinuitási egyenlet felírásakor is az r belső sugaru dr vastagságú, vízszintes siku körgyűrűn át a talajvízhez jutó, vagy onnan távozó vízhozamot, azaz az C(r) értéknek a körgyűrű mentén összegzett mennyiségét kell helyettesítenünk. így a kontinuitási egyenlet s zabad- felszinü áramlás vizsgálatakor: r-2- = 2 rüT í (r); Q(r) = Q + f 2r 3T E(r) dr = 2r K yv ; 3-14 dr R - JR nyomás alatti áramlás esetében pedig Q(r)= Qn + f 2rT 6(r) dr = 2rTTmv. K— J 4-14 R- 77 -
