Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

Bevezető

magasabb a környezet talajviztiikrénél, igy állandó áramlás indul meg az utóbbi felé. A vizpőtlást nagy területen elosztó hálózat nagy hossza miatt keresnünk kell a legolcsóbb vezetékrendszert, ezért gyakran alkalmazunk földcsatornákat, amelyekből viszont legtöbbször számitanunk kell elszivárgásra, ami nemcsak az elvesztett készlet értéke miatt jelentős gazdasági tényező, hanem nagy területet behálózva ott megbontja a természetes viz- háztartási egyensúlyt és esetleg szükségessé teszi a telítődést meggátlő műszaki létesítmények épitését. Ennek ellentettje a lecsapoló (nyilt vagy zárt) hálózatok tervezése, amikor azt kell vizsgálnunk, hogy milyen sűrűségű hálózattal tudjuk a telítődéssel szemben biztosítani a kívánt védelmet, meg kell állapítanunk tehát részben az egyes elemek, részben a teljes rendszer talajvízre gyakorolt hatását, valamint ennek a hatásnak várható mértékét és kiterjedését.

Végűi a mezőgazdasági vízgazdálkodással összefüggő talajvizkérdés- ként külön kell említenünk azokat a vizsgálatokat, amelyek a talaj genetikájának, termőképessége alakulásának és a benne jelenlévő víznek a kapcsolatát elemzik. Köztudott, hogy a sók felhalmozódása a termőrétegben (különösen a nátriumsók feldusulása, aszikesedés) a talaj vízgazdálkodását rontja, termőképességét csökkenti. Hasonló hatásű az amorf kolloidok mennyiségének növekedése is, amit a B szint (a talajszelvényben a közvetlenül müveit termőréteg alatti elhelyezkedő második szint) áteresztőképességének csökkenése miatt elmaradó függőleges vizesére hiánya következtében legtöbbször a nátriumsók helyi felhalmozódása is követ (másodlagos szikesedés). Kimutatott, hogy mind a két folyamat szorosan összefügg részben a gravitációs talajviztér vízháztartásával, részben a háromfázisú zónában tárolt talajnedvesség mennyiségével, annak időszakos változásával. Ezek a jellegzetesen talajtani jellegű vizsgálatok is igénylik tehát a talajvíz mozgásának részletes elemzését.

Az eddigiek — úgy véljük — megfelelően indokolják a talajvizkérdések tárgyalásának fontosságát, egy mezőgazdasági vízgazdálkodással foglalkozó továbbképző tanfolyam keretében. Szólni kell azonban bevezetésül azokról a módszertani elvekről is, amelyeket követve összeállítottuk ennek a jegyzetnek a tartalmát. Ezek közül a leglényegesebb annak figyelembe vétele, hogy nem alapképzés a célunk, hanem a tanfolyam résztvevőinek továbbképzése. Ezért nem arra törekszünk, hogy a talajvizhidrológia és a szivárgás- hidraulika teljes ismeretkörét felöleljük, és az alapfogalmak, definíciók, kiindulásul szolgáló törvényszerűségek tárgyalásán kezdve felépítsük a szükséges ismeretanyag teljes megismerési rendszerét. Válogatott fejezeteket közlünk csupán a kérdéses tudományszak (illetőleg szakok) érdeklődési köréből, úgy azonban,hogy ezek a fejezetek csupán felhasználásuk körét illetően kapcsolódnak egymáshoz, belső összefüggésük viszonylag kevés, mindegyik önmagában zárt egység, és önállóan is tanulmányozható, megérthető.

A válogatás során az elsődleges cél olyan fejezetek keresése volt, amelyeknek ismeretanyaga közvetlenül szolgálja a mezőgazdasági vízgazdálkodással összefüggő tervezést, építést és üzemelést. Ezen túlmenően- 6 -