Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

Bevezető

belviz összegszerűen nagyobb és nehezebben pótolható károkat okoz lakott településekben, ipari vagy közlekedési létesitményekben, mint a növénytermelésben vagy az állatállományban, nagy területek védelmét azonban mégis a mezőgazdasági termelés biztonsága követeli meg,igy az összefüggő védelmi rendszerek tervezését is a mezőgazdasági igények irányítják.

Már említettük, hogy a mezőgazdasági vízigény egyik sajátossága, hogy nagy területre elosztottan jelentkezik. Az igényelt vizet hosszú távolságokra kell szállítanunk és a felhasználók számára kis egységekre szétosztva kell szolgáltatnunk (öntözés). A fölös vizet is területegységről területegységre haladva kell összegyűjtenünk, ami a kisesésü síkvidéki területeken - tehát a mezőgazdaság számára legértékesebb tájegységen — már a felszíni vizek esetében is jelentős munka befektetését igényli és még sűrűbb hálózat kialakítását teszi szükségessé ha a fölös viz kevésbé mozgékony felszín alatti vizek formájában jelentkezik (belvízrendezés, lecsapolás). A nagykiterjedésü mezőgazdasági területek védelme teszi szükségessé a folyók mentén végighúzódó árvédelmi töltésrendszer kiépítését, a hegy és dombvidéki területeken a völgyek mezőgazdasági hasznosítása érdekében a vízfolyások megfelelő szállítóképességét, a lejtők müvelhetőségével kapcsolatosan pedig az összegyülekező viz elsodró ereje által okozható károk elhárítását kell biztosítanunk (árvédekezés, vízfolyások rendezése, erózió védelem).

A mezőgazdaság által a vízgazdálkodással szemben támasztott igények nagy területen való egyenletes eloszlása vezet el most tárgyalásra kerülő feladatunknak — a mezőgazdasági vízgazdálkodás és a talajvíz kérdések kapcsolatának — jelentőségéhez, a megoldandó feladatok feltárásához és azok fontosságának indoklásához. Ennek jobb megértéséhez elemezzük előbb a növényzet általános vízháztartását természetes körülmények feltételezésével.

A mérsékelt övben - igy Magyarországon is - az időjárási tényezők évszakos változása nemcsak megszabja a növényzet fejlődési ciklusait, hanem egyértelműen hozzárendeli ezekhez a ciklusokhoz a természetes víz- háztartás valószínűen várható jellemzőit is. A téli félév, ami a növényzet pihenő, improduktív periódusa, csaknem minden esetben pozitív vizmérlegü, még azokon a területeken is, amelyek évi átlagban egységnél nagyobb ari- ditási tényezővel jellemezhetők ( az évi átlagos potenciális evaporáció nagyobb, mint az átlagos csapadék). Ez a pozitiv vízmérleg okozza részben a nagyobb felszíni lefolyási hányadot, részben a talajvizfelszin téli félévben jelentkező emelkedését és a nyárutóra általában kiszáradt háromfázisú zónának a vizkapacitásig való feltöltődését, tehát a gravitációs talajviztér- ben és a talajnedvesség formájában bekövetkező tározódást. A nyári félévben ezzel szemben sok, átlagában humid területeken is vízhiány mutatkozik, az evaporáció meghaladja a csapadék értékét. Növeli a ariditást, hogy a növényzet vízigénye is hozzáadódik a természetes vízfogyasztáshoz, és igy az ariditási szám ebben az időszakban tulajdonképpen a potenciális evapot- ranspiráció és a csapadék hányadosaként számítható. Az előbbi érték tártál- 4 -