Kovács György: Talajvízkérdések a mezőgazdasági vízgazdálkodásban (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
3. rész. Öntözőrendszerek üzemével és tervezésével kapcsolatosan megoldandó szivárgási kérdések - 3.2 Az öntözés hatására bekövetkező talajvízfelszínváltozás előrejelzése
fokozatos felhalmozódást, vagy készletcsökkenést. Ha a mesterséges beavatkozás maga is időszakos, előfordulhat, hogy az éven belüli talajvizfel- szin emelkedő és süllyedő szakaszai az évszak jellegétől eltérően alakulnak a készletváltozások jellegének kialakításában a mesterséges beavatkozás válik uralkodóvá, elfedve vagy csökkentve a természetes hatások befolyását. Nyilvánvaló, hogy az öntözés az egyik legjelentősebb talajvizet tápláló mesterséges hatás, ami nagy területen elosztva számottevő mennyiségű vizet juttat a talajba és igy a gravitációs talajviztér felszínének emelkedését okozza. Annak érdekében azonban, hogy a talajvizfelszin várható változását előre jelezhessük, elemeznünk kell részleteiben azt a folyamatot, amely a megzavart egyensulyu talajviztérben az öntözés hatására lejátszódik. Ebből a szempontból azonban a befolyásoló tényezőket két csoportra kell bontanunk és külön kell vizsgálnunk a vizelosztás érdekében létrehozott időszakos felszíni vizterek környezetét (öntözőcsalomák, tározók és ide sorolva az állandó vizboritással öntözött területeket pl. a rizstelepeket) és külön azokat a területeket, ahol a talajviztér fölötti háromfázisú zóna változatlanul megmarad, csupán annak vízforgalma változik az öntözés következtében. Az öntözőcsatomákból a talajvíz felé meginduló elszivárgás részletes jellemzését az előző fejezetben megadtuk. Lényegében azonos folyamat játszódik le akkor is, ha az elosztórendszernek nem vonalas létesítményét vizsgáljuk, hanem nagy felületen létesítünk uj felszíni vizteret (tározó, rizstábla). Ezek környezetében a feltöltés után a szabad, majd a visszaduzzasz- tott szivárgási állapot éppen úgy kialakul, mint a csatornák alatt. A teljes vízveszteséget a kerületre merőleges szelvények vizszállitóképessége szabja meg és legfeljebb a sarkok környezetében kell kiegészítő vizsgálatokat végeznünk annak érdekében, hogy az itt létrejövő térbeli áramlás és a csatornák vizsgálatával kapcsolatosan ismertetett sik-szivárgás közötti számszerű különbséget jellemezhessük. Az elmondottak szerint az öntözés érdekében létesített felszíni vizterek környezetében, a rétegjellemzőktől és a felületi hatások mértékétől függő távolhatáson belül a várható talajvizfelszint az első időszakban a nem permanens folyamat elemzésével meghatározott felszingörbe változás szolgáltatja. A dinamikai egyensúly kialakulása után az átlagos talajvizfelszin helyzete a csatornák környezetében kialakuló, illetőleg a több csatorna egymásra hatásaként számítható félsz ingörbével jellemezhető. Ennek ingadozását, vagy a várható szélső helyzeteket is számíthatjuk, a felületi hatások évszakos ingadozását figyelembe véve. Különleges adottságot jelent az a tény, hogy az elosztórendszer elemeinek legtöbbje csak időszakosan szállít vizet, az öntözési idényen kívül szárazon tartjuk azokat. Ezért a téli félévben megszűnik a talajvíz táplálása, a csatorna alatti vizdomb fokozatosan elsimul, abenne tárolt vízmennyiség a gravitációs talajviztérben egyenletesen eloszlik, növelve annak téli-félévi táplálását (1-32. ábra) (Hartyányi, 1956). Csak kevés az elosztórendszerek olyan elemeinek száma, amelyek egész éven át vizet tartanak (pl. tározók). Ezek környezetében az elszivárgás hatásterülete a téli félévben jelentősen 148 -
