Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
10. Összefoglalás
- 47 nak ki és ezekből a viz nem tud tovább mozogni /közepesnél rosszabb vizgazdálkodásu talajok/, a harmadikban akkor, ha a kialakult belvizfoltok nem találnak időben lefolyást /közepes vizgazdálkodásu talajok, de gyenge mezőgazdasági viz- kár-elharitási tevékenység/, végül a negyedikben akkor, ha nincs kellő sűrűségű és levezetőképességü csatornahálózat a belvizfolt-láncokból befolyó vizek továbbitására /jó talajokon is előfordulhat/. A vázolt fizikai-matematikai modell gyakorlati felhasználása érdekében két elektronikus gépi számitási program készült. Az első, EXPRE elnevezésű program az első két fázis folyamatait képezi le, azaz kiszámítja a csapadékból a bel- vizfOltókban összegyűlő vízmennyiségeket. A második, DRAINAGE elnevezésű program az ezen utóbbi vízmennyiségekből a csatorna-hálózatban kialakuló belviz-hullámot, valamint a belvízzel boritott területek időbeli változását számitja. fi két program segítségével egyaránt lehet múltbeli, különféle csatorna-rendszer alternatívák mellett kialakuló belviz-helyze- teket vizsgálni, valamint belvizi előrejelzést végezni. 10» Összefoglalás A síkvidéki felszini összegyülekezés a Magyar Alföldön a folyószabályozások és lecsaplások végrehajtása után kialakult helyzetben különleges hidrológiai kérdéseket vetett fel. E kérdések mindenkor szorosan összefonódtak gazdasági, első sorban pedig a mezőgazdasági termeléssel összefüggő kérdésekkel is. A síkvidéki vízrendezés gyakorlati feladatainak megoldásánál a hidrológiai alapok szemlélete, az azokkal kapcsolatos elmélet, valamint az alkalmazott módszerek történelmi fejlődésen mentek át a múlt században végrehajtott első munkálatoktól kezdődően napjainkig. Ez a tanulmány ezt a fejlődést az emlitett összefonódásokat
