Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)

10. Összefoglalás

- 48 ­figyelemmel kisérve kivánta nyomon követni. A fejlődés so­rán - éppen az összefonódásokat tükrözve - a belviz hidro­lógiai szemléletében a statikus és a dinamikus elemek vál­takozó felülkerekedését, majd egyesülési törekvéseit álla­píthatjuk meg. Napjaink gazdasági követelményei, és mezőgaz­dasági termelésünk jelenlegi szintje mellett úgy látszik, hogy a rendszerhidrológiai vizsgálati mód - sikeresen egye­sítve a belvízzel kapcsolatban megnyilvánuló statikus és dinamikus elemeket - kielégítő elméleti alapokat és gyakor­lati módszereket nyújthat a komplex vizgazdálkodás kerete­ibe illesztett belvizrendezési tevékenységhez. A tanulmány kritikai szemlélettel készült, tükrözve a szerző értékelését az egyes korszakokban kialakult el­méletekről és módszerekről. Viszont jellegénél fogva nem kivánt a tanulmány -részletekbe menő ismertetést adni azok­ról az elméletekről és módszerekről, amelyeket áttekintett, hanem csupán azok lényegét kivánta megvilágítani. A részle­tek tekintetében rendelkezésre állnak a szakirodalmi hivat­kozásban felsorolt müvek. A tanulmány - ugyancsak jellegénél fogva - nem ölelhette fel a belviz elméleti vonatkozásaival kapcsolatos valamennyi munkát, hanem csupán azokkal foglalko­zott, amelyeknek meghatározó jellege volt a történelmi fejlő­dés őorán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom