Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)

9. Belvízrendszerek működésének rendszerhidrológiai módszerekkel való kutatása

fázis mindegeikét egy-egy T input-output rendszernek tekintjük, ahol az első fázisban a csapadék az input, a párolgás, a beszivárgás és az elfolyás az output« A következő fázisokban pedig az előző fázis elfolyási része szerepel inputként egyébként hasonló szerkezet mellett, mig végül a negyedik fázis outputjának elfolyási része nem más, mint a vízgyűjtőből távozó kifolyás« Különlegessége ennek a rendszernek, hogy harmadik és negyedik al-rend- szerében önszabályozás érvényesül: Ha a negyedik fázisban valamely csatorna-szelvény elégtelen vizszállitó-ké- pessége miatt duzzasztás lép fel, akkor a kialakuló magasabb vizszin lecsökkenti az illető szelvény fölött a csatornákat tápláló belvizfolt-láncokból érkező kifolyást - azaz visszahat a harmadik fázisra, - mégpedig oly mértékben, hogy az érkező vizhozam ne haladja meg a csatorna vizszállitóképességét. A négy al-rendszer együttesen egyetlen rendszert alkot, amelynek a csapadék az inputja, van több közbenső - párolgásból és beszivárgásból álló - és egy végső, elfolyási outputja« Tározás mind a négy fázisnak megfelelő al-rendszerben van, s ha ezeket az időben változó értékeket rendre S^/t/....S^/t/-nek jelöljük, akkor a síkvidéki vízgyűjtőben t időpontban összesen

S/t/ = S-j/t/ + s2/t/ + s^/t/ + s4/t/

tározott vizmennyiség van. Káros vizbőségről viszont akkor beszélhetünk, ha a fenti függvény értéke egy, a mezőgazda- sági követelmények által megszabott t^ időn belül nem válik O-vá. Mivel pedig ennek érdekében-a jobb oldal mind a négy tagjának O-vá kell válnia, mind a négy fázisra nézve rögzíthetjük, hogy mikor van belviz. Az első fázisban akkor van, ha olyan kötött a talaj, hogy a jelentkező csapadékot a talaj telitett szivacsként megfogja /pl. őrségi és beregi talajok/, a másodikban akkor, ha tócsák alakul-