Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)

9. Belvízrendszerek működésének rendszerhidrológiai módszerekkel való kutatása

- 45 nem tekinthetjük egyértelműnek. A síkvidéki, befolyásolt hidrológiai rendszer működésének kutatása során mások a megoldandó feladatok is, mint a hegy- és dombvidék esetében. Mig ugyanis a szabad összegyülekezés körülményei között a mozgó viz kártételei /árviz, erózió/ ellen kell védekeznünk, a befolyásolt összegyülekezés esetében a stagnáló viz ellen kell küzdenünk: ha a stagnálásból e- redő káros vizbőség akár a terep felszinén, akár a növények gyökerei számára fontos talajtérben bizonyos időn túl tart, akkor károk lépnek fel, a feladat pedig ezek megakadályozása» Elméletileg pedig akkor ismerjük egy síkvidéki rendszer működését, ha elő tudjuk állítani mind a csatornákra vonatkozó lefolyási grafikonokat, mind pedig a káros vizbőségtől szenvedő területek kiterjedésének időbeli változását leiró grafikont. A szerző e feladat megoldására dolgozott ki elméletet rendszer-vizsgálati alapon.

Az elmélet a síkvidéki összegyülekezés folyamatát négy fázisra bontva vizsgálja. Az első az elemi /m2 nagyságrendű/ vízgyűjtőkben végbemenő összegyülekezés, amikor néhány cm mélységű tócsák telnek fel; a második a tócsák egymásba való átfolyása, amikor többszáz /vagy többezer/ m2 kiterjedésű, dm nagyságrendű mélységű belvizfoltok telnek fel; a harmadik az e belvizfoltokból álló láncok kialakulása, amikoris vagy végetér az összegyülekezés, vagy - ha van csatorna,és ide a viz be tud folyni - következik a negyedik fázis, a csatorna- hálózatban végbemenő összegyülekezés. E fizikai modell egyes fázisainak jelenségeit az elmélet lineáris és időinvariáns rendszer-vizsgálattal közelítette meg és kidolgozta az ennek megfelelő matematikai modellt.

A fizikai-matematikai modell egy nép;y al-rendszerből álló kibernatikai rendszert ir le. A négy összegyülekezési