Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
8. A komplex vízgazdálkodás részét képező belvízrendezés hidrológiája
- 35 namikus és statikus szemléletek ességéből alakul ki, mely az összegyülekezés során a viz mozgását és közbenső tározódásait csakúgy figyelembe veszi, mint a belvizrendszer kiépitési mértékének befolyását mindkét jelenségre. Kialakulásához a kutatási eredmények, a gyakorlati munka tapasztalatai és összefoglaló elméleti munkák vezetnek el, amelyekből néhányat megemlítünk. 8.1. A kutatási eredmények jelentősége A belviznek a komplex vizgazdálkodás keretein belüli szemléletéhez a különféle kutatási tevékenységeken át visz az ut: Ez tárja fel azoknak az egybefonódott vizimérnöki, mezőgazdasági, és mindkettőhöz kapcsolódó kultűrtechnikai tevékenységeknek a hatásait, amelyek összefüggenek a bel- viz keletkezésével és lefolyásával. /Szerző a belvizprob- léma komplex kutatásában elért eredményeket és a megoldandó feladatokat a £L7j-ben foglalta össze./ 8.11. A kisérleti belvizöblözetek A belvizi problémák tanulmányozása érdekében hozták létre a kisérleti belvizöblözeteket, amelyek megfigyelési anyagának értékelése már több tanulmányt eredményezett. A legfontosabbak közé tartoznak Hartyáni László munkái, amelyek a Kondoros-völgyi minta belvizgyüjtő megfigyelési eredményeinek értékelését adják közre j7 és 83« A leglényegesebb megállapitások ezekben a nagyüzemi táblás gazdálkodás és a mélyszántás hidrológiai kihatásaira vonatkoznak, szembe ál- litva a kisparcellás gazdálkodással és a sekély műveléssel. A mélyszántás megnövelte a talaj vizfelvevőképességét /a fedőréteg átlag 15-28 mm-rel többet tudott felvenni/,azonban a talajfagy is mélyebbre tudott lehuzódni. Általánosságban a
