Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
7. Hatékonysági kérdések összefonódása a belvíz hidrológiájával
- 32 lagos vizszállitás, valamint az adott esetben létrejövő felszini tározódás időtartama, illetve a tározott viz mennyisége között. Szélső-érték kereséssel aztán megállapítható, hogy melyik az a fajlagos vizszállitási érték, amelyik a legnagyobb az éppen t tűrési ideig tartó elöntést okozók közül. Az emlitett kutatók levezetése szerint ez a hatványfüggvényből a /t + *L/ időhöz számítható fajlagos vizszállitással egyenlő /ahol az összegyülekezési idő/. A tűrési időt figyelembe vevő hatványfüggvényes számítási módszer részletekbe menő vizsgálatát Salamin Pál végezte el és ő adott ennek alapján a gyakorlati munka során felhasználható segédleteket is M és [42J. Az árhullámok kialakulásával kapcsolatos szerkesztést a fenti kutatókéhoz képest kisebb eltéréssel végezte el és úgy állította fel a kapcsolati egyenleteket. Ezek fizikai tartalmát azonban megvizsgálta minden, a hatványfüggvényhez rendelhető időtartam esetére. Úgy találta, hogy a /t + T7 időhöz tartozó fajlagos vizszállitás a gyakorlati esetek többségében a mértékadó, egyébként a T _ mt2/l-m/ /8/ /2m-l/2 képlettel megállapított időtartamhoz tartozó értéket kell figyelembe venni /ahol m a hatványfüggvényben szereplő kitevő/. Az adott kiépités mellett a felszínen tározódó viz legnagyobb mennyiségét ugyancsak szélsőérték számítással határozta meg. Az utóbbi számitás megkönnyitésére grafikonokat is készített a gyakorlati alkalmazás számára. Ezzel a tűrési időt figyelembe vevő, fajlagos vizszállitási hatványfüggvényeket használó összegyülekezési - röviden: táro- zásos - eljárás szabatos elméleti megalapozottsággal gyakorlati méretezési módszerré vált.
